NST

Az NST-fantasy visszatért! Mutasd meg a madridistáknak, hogy jobban értesz a futballhoz! Szurkolj te is, hogy Henrik ne szarja le két forduló után! Ezzel a felvezetővel érkezett a bloggerek levlistájára a felhívás, amit most kiszélesítünk, a győztest pedig megkecsegtetjük a Nagy focitripla igaz történetével, illetve a Futballforradalmak egy példányával, vagyis a két csodás kiadvány közül választhat egy kedvére valót.

Egy kiállításról szól a cím, még pontosabban arról, hogy néhány embert hitt valamiben, amiben hinni érdemes, hogy össze tudnak hozni egy színvonalas dolgot, amivel örömet szerezhetnek másoknak és persze maguknak is. Nem múltba merengés, meg fájdalmas jajkiáltás, csak emlék egy emberről, Kozák Lajos fotóművészről, és egy korról, amikor még tudtunk focizni. Hogy miért tudtunk, és hogy ezzel hol volt a helyünk a világban, arról is szól a kiállítás, amelynek az NST is részese, tartalmi támogatója és klasszikus értelemben vett elvtársa. 

Minden mást megtudhattok ebből a cikkből, reméljük, sokan megnézitek, mi csak ajánlani tudjuk, és ajánljuk is: június 12-től két hónapon keresztül látogatható a Millenáris Parkban. 

Mostantól akkor ránkszakad a vb, és mi is visszatérhetünk oda, ahonnan indultunk. Még tán posztok is lesznek. 

Néhány hete már beharangoztuk a világ legcsodálatosabb futballkönyvét, amit azzal igyekszünk megfejelni, hogy meghívtuk Magyarországra a szerzőt, Jonathan Wilsont, akit gólra törően csak a sportújságírás Zinedine Zidane-jaként tudunk bemutatni. Ennél már csak az jobb hír, hogy el is jön, így hát olvasók, kommentelők, nethuszárok, skalpvadászok, szotyolaárusok, maláj táncoslányok, B-közepek, jegyüzérek, játékosügynökök és önmagukat megnevezni nem kívánó befektetői csoportok jelentkezését várjuk az eseményre; robbanékony családapák és a sarki dühöngő suhancai nálunk egyaránt megtalálják a számításukat. Részletek tovább után, csak serényen, sporttársak, csak serényen!

A Real Madrid 2014-ben végül ismét felért a csúcsra, és megszerezte 10. BEK/BL-győzelmét. Az Atlético majdnem hazaért az egész szezonban látott tökéletes védekezésével, de az utolsó meccsre felélték saját magukat. Különös tragédia mindebben, hogy ha Diego Costa, aki szinte egymaga cipelte eddig a csapatot, nem lép feleslegesen pályára a döntőben, akkor a meccs végén Simeonénak maradt volna egy frissítő/időhúzó cseréje, és talán minden másként alakul. Ehelyett egy másik csere, Marcelo és Isco pályára lépése hozott döntő fordulatot a meccsben.