Két napot voltam Manchesterben, láttam a két stadiont vezetett túrával, bolyongtam a szurkolói shopokban, beszéltem emberekkel, fényképeztem, ettem-ittam, megközelítettem, és ha itt élnék, nem lenne kérdés, kinek drukkoljak. A City mindenben jobban tetszett, szebb, okosabb, kedvesebb, szimpatikusabb, emberibb és profibb volt. Ma Goodison Park, Anfield Road, aztán találkozok Polgár Kristóffal. Közben van egy origós cikk is az Etihadról, de még nem éles, szóval nem tudom linkelni.
UPDATE: közben éles a cikk, ennyi fért bele a rohanásba
Tegnap éjfél körül értem haza a meccsről, leszakadt a fejem. Egyrészt légnyomást kaptam a stadionban, az utolsó 15 perc szó szerint fizikai fájdalmat okozott, fájt a füled az üvöltéstől, mármint a többi szurkolóétól. Nagyon közepes meccs, de elképezstő élmény. Szóval hazaárni, enni valami, megtervezni a következő napot, mindent screenshotolni, lementeni telefonra, hogy wifi nélkül is tudjam az infókat (a wifivel mindenhol csak a baj van, egyébként mivel csak egy adapterem van, vagy a telefon, vagy a fényképezőgép, vagy a laptop örööké merül, én vagyok a menekülő ember, csatlakozótól csatlakozóig), megvenni a jegyet, kaja, zuhany, cikk megírása, és készülni a mai Bogdán-interjúra, hopp, máris 04:50-van, maláj. Reggel csatakos ébredés, úristenelaludtam, janem, sőt még korán van, most már mindegy. Kitalálok-e Melwoodba, gyalog, taxi, busz, mi legyen, végül busz, sima az út, és a bejáratnál bele is futom Ádámba, a sajtósok még be is engednek, fasza. Interjú megvan, Ádám jókat mond, közben töltöm a cuccokat, nézem az órát, indul a vonat. Megy a vonat, töltöm a telefont, de már meg is érkezünk. Az Old Traffordra indulnék, de átesek a National Futball Museumon, holnapra volt tervezve, de mindegy, cseréljünk, a térképen úgy tűnt, ez messzebb van az állomástól, de nem, konkrétan ide hoz a vonat. Az esti meccs előtt még belefére az Old Trafford taxival (talicskával folyik el a pénz), de mindegy, mert a fényképező akksi van soron. Most a múzem büféjében dekkolok, remek, hogy cska a hűtőpilt mellett van csatlakozó, semmi gond, bírom a hideget, és le sem izzadtam a kabát, pulóver, nyakban a fényképező, rommá pakolt laptoptáska, meg egy kis adrenalin mellett. Lassan indulok az Etihadba, Emptyhad, ahogy egy fószer viccelődik itt velem, ahelyett, hogy világosan elmondaná, hogy akkor most hol az a villamos. Remélem, Robinho megvillan az este, hogy ne utazzak hiába.
Tudom, a madridi élménybeszámolót nem lesz könnyű felülmúlni, de azért rámegyek. Két könyv is készül magyarul, egyik jobb, mint a másik, szóval most itt vagyok Liverpoolban, hogy átérezzem ezt a YWNA-dolgot, ha tényleg van ilyen. Tegnap jötten, az eddigiek alapján hihetőnek tűnik. Az idő a létező legszarabb egy meccshez, már csak amiatt is örülök, hogy a Stoke az ellenfél, így tökéletes. Ma Liverpool-Stoke, holnap ManCity-Everton, elméletileg 4 stadiontúra (Anfield, Goodison, Etihad, Old Trafford), egy The National Football Museum, és interjúk, akikkel csak tudok, ezek lesznek, egy része NST, a másik Origo, majd linkelek. Most cihelődök, bazi messze az Anfield, és gyalog koslatok, hogy magamba szívjam a várost. Shankly unkokája vagyok én.
[Köszi a Soccernomics-hozzászólásokat mindenkinek]
Kereső
Követők
