Ma este Közszolgálati Benőnek öltözünk:
Sporttársak, ne felejtsétek, hogy a finnek elleni Eb-selejtezőre már csak szurkolói kártyával lehet bemenni. A háttérről itt olvashattok, a jegyárakról meg itt, ha pedig szeretnétek is futballkártyát, de izibe, akkor kattintsatok ide, és válasszátok az MLSZ-t.
Egyébként tény, hogy khm, hát nem én vagyok a legmegrögzöttebb NB I-es meccsjáró [viszont szinte az összes válogatott derbin ott voltam az elmúlt tizeniksz évben], de szerintem a legfontosabb kérdés a szurkolói kártyával kapcsolatban az, hogy miért nem tíz éve vezették be, és minden más - mert persze más kérdések is felmerülnek - csak ezután jön.
Még nem sikerült kifundálni, ide hogyan lóghatnánk be.
Alig 2 perc van hátra, már javában a hosszabbítás perceiben vagyunk. A brazil harmadik ligás Avai kapusa mindent bevet, hogy szépítsen az álláson, csakhogy ezzel látszólag egyedül van. 3 csapattársa magasról tesz arra, hogy felmenjenek a hosszú kirúgásra, egyikük még lábhoz is kéri a labdát, mintha csak a vasárnapi kávét rendelné ki. Vágner kapus tizenhatot tipeg, bifláz, majd alig 2 másodperc múlva a világ xabialonsói fordulatot vesz.
Ha nem is posztolunk, folyamatosan képezzük magunkat Jan Mölbyként kocogjuk be a kezdőkört, és ha valami szépet látunk a pályán, azonnal felrikkantunk. Itt van például a mindig nagyszerű Szegedi Péter könyve és sorozata:
- a könyv itt nagyszerű, és rögtön mondjuk, hogy jóval több annál, mint amit a szerény cím sugall
- a sorozat pedig itt olvasható, szóval nem kell szörnyülködni, ha van egy kis pitty-putty a lelátón, mert Hajós Alfréd és Weisz Richárd már 1903-ban pofozkodtak.
A bukaresti egy pont csak akkor lesz értékes, ha Feröer ellen is megszerezzük a három pontot! - figyelmeztet a bennünk szunnyadó magyar szakma, ami ugye le van köpve (Hú, de le van!).
[update: azt mondtuk, október közepe felé lesznek újra posztok. nem állunk rosszul ez ügyben, de még olyan veszett jól sem, az biztos, hogy hamarosan újra ringbe szállunk]
Már megint a románok ellen kell játszani. Vannak olyan ismerősök, akikkel sokkal gyakrabban találkozik az ember véletlenül az utcán, mint az indokolt lenne, és mint ahányszor szeretnénk. Románia is ilyen egy ideje, és ebben semmi jó nincsen. Félreértés ne essék, a román válogatott nem jó, sőt inkább rossz európai viszonylatban. A korábbi csapataikhoz képest nincsenek játékosaik. Európában most nagyon kevesen tudnának felsorolni nullánál több román válogatott játékost. Magyart meg főleg. Az a statisztikai adat sem szól persze mellettünk, hogy amióta az eszemet tudom, nem vertük meg Romániát fociban. Szóval a válogatottunk pár óra múlva megint nekivág a feladatnak, hogy legyőzze Romániát nagyon sok év után. A tekintetben semmi nem változott, hogy a játékosaink olyanok amilyenek. Az a kérdés, hogy az az ember, aki körülbelül 30 éve az első olyan magyar ember szövetségi kapitány, akinek van respektje külföldön és van tapasztalata arról a futballról, amit a világon játszanak, át tud-e adni bármi olyat a játékosoknak, amitől azok is tudni fogják ezt.
Azt keresi az UEFA. Kiváló időelbaszó program szórakozás, és nagyszerű mulatság a kezdeményezés, van itt egy csomó gól, amit már rég elfelejtettél, pedighát. Enjoy.
Juventusban, Chelsea-ben és Unitedben játsszák a nap rangadóit, evégett egy olasz és két angol érdekeltségű képpel sürgölődünk a kommentfogó körül, és bár egyik sem annyira király, mint a nyitókép, de azért mégis.
Valami ilyesmi belső monológ ment le bennem a videó láttán: "Na, már megint egy promó videó a legújabb játékhoz. Ez igen, nem semmi. Komoly ez a meccs hangulat. Hm. Várjál. Mivan? Aztabüdösmindenit." Főszereplőnk a Feyenoord, mely idén egyelőre a holland bajnokság deréktájában fájdalmaskodik és ma este a Standard Liege ellen próbál meg lendületet venni.
Hátha valakit érdekel annak a csapatnak a múltja, amelynek szurkol: képes visszatekintés a Juventus és az Atlético Madrid egymás elleni találkozóiról - az ilyen ügyekre kevésbé fogékonyaknak a hírportálokat ajánlja a Bianconeri blog.