1) Ahogy Romániában, most is két ellentétes félidőt játszottunk le. Fizikailag ennyit bírunk ki, ezzel nincs mit tenni. Ettől függetlenül a két félidő megegyezett abban, hogy eltérő taktikával is ott volt a 2-2 helyzetünk, amiből gólt lehetett volna lőni, és hogy a görögök labdabirtoklása sem volt semmivel hatékonyabb. Szóval a játék képe ellenére tulajdonképpen ugyanazt értük el védekezésben és támadásban is mindkét taktikával. Plusz nem mindegy, hogy a görögök szorítanak be, vagy mi állunk vissza. Reális taktikával tök reális egy pont. A görög foci minden szegmensében százszor jobb, mint a magyar, ezen a meccsen ezt simán eltüntettük, én nem értem az általános picsogást.
2) De jó lenne, ha szegény Gera Zolinak csak egy olyan alternatívája lenne, akit 15 percre be tudunk hozni a végén a helyére. És az is, ha Tőzsér soha többet nem vezetné rá a labdát egy társára, hogy aztán 3 méterről odaadja neki, amikor már semmit sem tud kezdeni vele. Eleve az ő dolga lenne, hogy csináljon vele valamit.
3) A védelemben volt pár megingás, de amúgy tök stabilan nyomtuk akár a tizenhatost kellett védeni, akár az egész félpályát. Kádár és Juhász tanár úr is király volt. Négy tétmeccsen egy gólt kaptunk.
4) Király is jól lehozta a meccset, de nem értem, miért perspektíva egy 38 éves kapussal felállni, persze, rutin, meg higgadtság, meg a védelem irányítása, de szerintem luxus, hogy nem próbálunk előre lépni.
5) Egy az egyben nem tudunk senkit levenni a pályáról. Dzsudzsáknak volt talán két jó csele, Szalai egyszer fordult le emberről, Stieber meg sem próbált cselezni.
+1: jó ötlet volt a pontrúgások 80%-t közvetlenül a kapus elé tekerni, abból tényleg bármi lehet, viszont felesleges lett volna a tizenegyespont környékére beadogatni, a görögök sokkal jobban fejelnek.
Dárdai Pál utolsó eligazítását tartja az Eb selejtező előtt - írja az MLSZ Facebook-oldala. Sajnos a dilettánsnak végetért a röfi-szériája, így csak egy kérdés maradt, mivel magyarázza majd a vereséget :( ? - írja a kommentek között Ambrus János, aki egyébként a maga bárdolatlan bunkóságával érzékeny pontra tapint. Mert hát lássuk be, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy kikapjunk a görögöktől, és az elmúlt - nem is tudom, mennyit írjak ide - borzalmasan sok év leginkább körülrajongott kapitányát azonnal maga alá temetheti a magyarosch futball-lélektan. Persze ne legyünk ünneprontók és borúlátók, költözzön szívünkbe Toracs Frank optimizmusa, aki azt írja: [Nyerünk] Remellem! Mert radobtam a meccsre $250-et! Dollarba beszelek! - ugyannakor nem mulasztja el jelezni, hogy A Kapitany hasan meglatszik a porkolt nokedlival!
A kommentfogókról megpróbálunk elrugaszkodni a posztok felé, a tankönyv szerinti első lépcső pedig a Talking points poszt.
1. A poszt Guardiola-korszak után LE az első edző, aki tényleg szembe mert menni a főnökkel.
2. Nem egy atombomba, de azért szimbolikus: a Barca két gólját két új igazolás szerezte egy pontrúgás, meg egy hosszú indítás után >> fejes gól, klasszikus centergól >> Anti-Guardiola
3. Ancelottit nem a bajnokcsapatok mestere, hanem a Bajnokok Ligájáé. Ugyanannyi bajnoki címe van, mint BL - mondjuk a PSG-vel nem volt nagy kaland. A Milannál meg nyolc év alatt egy scudettó. Ettől függetlenül ostobaság lenne kirúgni.
4. A Barca folytatja a helyzetek tékozlását, most is úgy egyenlített a Madrid, hogy az előző támadásnál még Neymarnak volt ziccere. A BL-ben simán el lehet csúszni ennyin.
5. A Real megszűnt a világ legjobb kontracsapatának lenni, de hogy mi lett helyette, az egyelőre nem világos. A játékosok fizikailag is szét vannak esve, pedig az előző egy-két évben majd' szétszakadtak az energiától.
Óriási cucc - kár, hogy egy büdös szót nem értünk belőle. Hatalmas szerencse viszont, hogy _olyan az agyunk, mint egy kompjuter_, így az összes esetre emlékszünk szöveg nélkül is.
Benjamin Lecomte elég cudarul felütötte Ibrát a forduló nyitányaként. Zlatannak több súlyos, és néhány életveszélyes sérülést kellett volna szenvednie, ehelyett bosszúból hármat vágott Döbröginek (PSG-Lorient 3-1).
Egyetlen pozitívuma volt a Juventus gyalázatos éveinek: egyszer sem kellett játszani a csúcson lévő Barcával, sem az Európa Ligában, sem amikor zsinórban szállítottuk a hetedik helyeket a Serie A-ban, de azt orrontom, ez ma véget ér. Egyéb megérzésem nincs, a Porto-Monacót jó lenne elkerülni, mert a futballromantikus bemondások csak addig tartanak, amíg nem kell valamelyiket nézni a BL-elődöntőben, mert az obligát lelkesedést akkor majd felváltja a mi a faszt keresnek itt ezek? kórus, szóval mindenkinek elemi érdeke, hogy így legyen. Egyébként is, már Donald Gibb is megmondta a Véres sportban: itt az ideje, hogy megkülönböztessük a kezdőket a haladóktól.
Egyetlen Juve-meccset sem utálok annyira, mint ezt, és egyetlen kapus sincs akkora hordó, mint Peruzzi. Pedig már az elején ott láttam a mennyországot Vieri oldalhálójánál, aztán hogy bíztam Puhl Sanyiban, hogy nem adja meg az első gólt, mert volt valami bizonytalanság, legalábbis szegény Jenő azt jelentette a helyszínről, Hitzfeld, az elaggott rozmár meg csak kummogott a bajsza alatt. És hát persze, hogy a mocskos, áruló Paulo Sousa, hejj, betyár, tönkretetted a magyar focit is!
Ma 76 éves minden idők leghíresebb német sajtótájékoztatójának szellemi atyja, Giovanni Trapattoni. De ez még nem minden.
Másra tényleg nincs is szükség a hétvégéhez. Enjoy, aki még esetleg nem ismerte.
A szitáló ködben a kopasz szilfa felől kehes varjak károgása hallatszott. Az NST teteme körül gyülekeztek.
Hát igen, khm, na, hát nem erről volt szó; elsőként október vége, majd 2015 eleje hangzott el, mint az feltámadásnak órája, most azt mondom a még velünk utazóknak: április elején térhet vissza elmacskásodott tagjainkba az élet. Addig is, a kommentfogók világát éljük, és persze ne feledjük: Paulo Sousa semmit sem tudott adni a magyar futballnak.
[a posztot úgy tudod kommentelni, ha a böngészőben a "postr" szót átírod "reblog"-ra]
A szurkoló nem első sorban az egyéni versenyzőnek drukkol annak egyéni kvalitásai alapján, hanem egy csapat által reprezentált közösséggel azonosul; a kollektív azonosulás lehetőségének biztosítása pedig már a kezdet kezdetétő a futball egyik fő társadalmi funkciójává vált.
San Lorenzo, Argentína
Kereső
Követők
