1) Ahogy Romániában, most is két ellentétes félidőt játszottunk le. Fizikailag ennyit bírunk ki, ezzel nincs mit tenni. Ettől függetlenül a két félidő megegyezett abban, hogy eltérő taktikával is ott volt a 2-2 helyzetünk, amiből gólt lehetett volna lőni, és hogy a görögök labdabirtoklása sem volt semmivel hatékonyabb. Szóval a játék képe ellenére tulajdonképpen ugyanazt értük el védekezésben és támadásban is mindkét taktikával. Plusz nem mindegy, hogy a görögök szorítanak be, vagy mi állunk vissza. Reális taktikával tök reális egy pont. A görög foci minden szegmensében százszor jobb, mint a magyar, ezen a meccsen ezt simán eltüntettük, én nem értem az általános picsogást.
2) De jó lenne, ha szegény Gera Zolinak csak egy olyan alternatívája lenne, akit 15 percre be tudunk hozni a végén a helyére. És az is, ha Tőzsér soha többet nem vezetné rá a labdát egy társára, hogy aztán 3 méterről odaadja neki, amikor már semmit sem tud kezdeni vele. Eleve az ő dolga lenne, hogy csináljon vele valamit.
3) A védelemben volt pár megingás, de amúgy tök stabilan nyomtuk akár a tizenhatost kellett védeni, akár az egész félpályát. Kádár és Juhász tanár úr is király volt. Négy tétmeccsen egy gólt kaptunk.
4) Király is jól lehozta a meccset, de nem értem, miért perspektíva egy 38 éves kapussal felállni, persze, rutin, meg higgadtság, meg a védelem irányítása, de szerintem luxus, hogy nem próbálunk előre lépni.
5) Egy az egyben nem tudunk senkit levenni a pályáról. Dzsudzsáknak volt talán két jó csele, Szalai egyszer fordult le emberről, Stieber meg sem próbált cselezni.
+1: jó ötlet volt a pontrúgások 80%-t közvetlenül a kapus elé tekerni, abból tényleg bármi lehet, viszont felesleges lett volna a tizenegyespont környékére beadogatni, a görögök sokkal jobban fejelnek.