[disclaimer: a regisztrációk sorsüldözöttje, Garcia bőrmester a dobok mögött]
Teljesen egyértelmű, hogy meg fogjuk verni ma a finneket. Szokás szerint lemossuk őket 1-0-ra vagy 2-1-re. Továbbra sem kell azt képzelni persze, hogy játéktudásban jobbak lennénk, mint korábban, viszont azt már képzelni sem kell, hogy ahhoz a kicsi előrelépéshez, amit sokan szeretnénk látni, megvan most minden. A semmiből pedig nagyon egyszerűen lett minden azzal, hogy Dárdai lett a kapitány. Ez egy olyan faszi, akire mindenki büszke lehet, akit eddig amiatt szívattak az okosok, hogy még mindig nézi a válogatott meccseket vagy ne adj Isten kijár rájuk, mint én magam. Az a képesség most rendelkezésre áll, hogy ne kelljen tartanunk a meccs közben semmitől. Nagyon régen néztem végig olyan nyugodtan egy félidőt, mint a románok elleni másodikat. Feröer ellen gáz volt, mert azt még Dárdai sem mérte föl, hogy ezek tényleg jól fociznak. Most az lesz, hogy már a félidőben vezetünk, és végül nagyobb probléma nélkül megtartjuk az előnyt és nyerünk. Jobb nem lesz a magyar foci, mert itthon ugyanaz a vállalhatatlan banda lesz a kerékkötője továbbra is a fejlődésnek, akik az elmúlt évtizedekben, de ha csak a válogatottat nézzük most külön, akkor annak van értelme. Szóval csak a szokásos amúgy, ha rossz, ha jó: Hajrá, magyarok! és most jó.
Ezek mi vagyunk mindannyian, csak öt évtizeddel ezelőtt
Danilo, a Recife hatlövetűje tényleg rászolgált a szállóigére a Goias ellen.
Valami értelmes a hétvégi kommentfogóhoz.
Kereső
Követők
