NST

Eddig úgy tudtuk, hogy a portugálok Európa braziljai, de - biztos a vb tükrében - Paulo Futre már egy egészen más márkaképet épít az országról, miszerint ők inkább Európa négerei élemedett korban is erős napsugarai lennének a jövőben, ha lehet. Futrénak mindenféleképpen gratulálunk a Joey Tribbiani How Much of a Man am I különdíjhoz, a rózsaszín bugyi és a lila rúzs már édeskevés a kategóriában, a Libidum Fast nevű potencianövelőé a jövő, a kétlábasság már nem is elég a XXI. század futballjában.

Egy labdarúgó kultúra sikerességének alapvető érdeke, hogy időről időre felmérje és megkérdőjelezze saját erősségeit és gyengeségeit. Szerencsésebb - ám ritkább - esetben ez még azelőtt megtörténik, hogy a pályán bizonyosodna be, rossz úton jár egy ország. Ugyanakkor ez mindig nehéz döntés, hiszen a váltás nagyjából egy ciklust elvesz a válogatott életéből.

Florentino Pérez checklistje elég egyszerű. Jelenlegi aranylabdás? Pipa. A világ legdrágább átigazolásai? Pipa. A vb gólkirálya, és egyben legfelkapottabb fiatal tehetsége? Pipa. A világ legjobb edzője? Szubjektív, de mondhatjuk, hogy pipa.

"A következő meccsen, a portugálok ellen mindenképpen nyernünk kell. Játszottunk már velük, meg is vertük őket, igazából el sem tudom képzelni, hogy ne nyerjünk" - tette hozzá [Bobál Dávid] a Honvéd védője.

A nagyszerű Stretford End csodálatos videót ásott elő az internetből, a nem kevésbé nagyszerű Kertész Gábor pedig magyar feliratot is készített hozzá, így indokoltnak tűnt, hogy ellopjuk a cuccot veletek is megosszuk a cuccot, amelyen Van Gaal tart előadást a holland üzleti világ képviselőinek.

Találd meg az összefüggést a sorozat elemei között: Hitzfeld, Bayern München, összeomlás. Guardiola, Barcelona, összeomlás. Benítez, Liverpool, összeomlás. Mourinho, Inter, összeomlás. Ferguson, Manchester United, összeomlás.

Conte, Juventus.

Carlo Ancelotti rosszallással vegyes mélabúval figyeli, amint a forrófejű Zinedine Zidane éppen nem híve a tiki-takának

Azzal futottunk neki, hogy a vb-ket a védelmek nyerik, és hogy nincs igazi esélyese a tornának, egy sem, és oda jutottunk, hogy mégis a legjobb csapat nyert. Közben azért történt ez-az.

Még mindig hét meccset kell nyerni a vb-győzelemhez.

Hét meccset kellett volna nyerni annak, aki vb-döntőt akar játszani, de Hollandiának és Brazíliának csak a hét főbűn jött össze - részben.

[Garcia bőrmester a szavakkal igen, a jelszavakkal nem boldogul. De azért ő mondja]

Tény az, hogy a focivébé valamilyen szinte mindenkit magával ragad. Vannak a magunkfajták, akiknek nebulókorunk óta három szökőév van és egy nem szökő. A három elszökik egy szemvillantás alatt, mert a negyedikben jön a vébé. Vannak, akik úgy ímmel-ámmal nézegetik azért a focit, és egy-egy világverseny alkalmával csatlakoznak a virrasztókhoz. A virrasztók pedig tudnak mindent, persze mindenki máshogy, de mégis mindent tudnak a fociról, az országokról és egyéb kapcsolódó dolgokról. És vannak azok is, akiknek púp a hátán, hogy a barátaik egy fesztiválon meccset akarnak nézni, ezért nem mennek el arra a koncertre, amire egyébként sem mennének. Ezt a harmadik réteget nem érdekli a vébé, nem szereti, hogy van, csak kénytelen elfogadni, mert teljesen körülötte van. Virrasztóként, elvileg kezemben a lámpással, feladatomnak érzem megvilágítani, hogy hogyan lehet rossz egy argentin-holland elődöntő. Megmagyarázni, hogy jó volt, nem lehet, mert objektíve rossz volt. Azt viszont vélni tudom, hogy az talán érdekes lehet, amit most írok, bár még nincs meg végig, de az még ráér.

Ritkán adatik meg, hogy az ember szánakozva nézze az egyik csapatot egy világbajnokság elődöntőjében (ez minden idők legsúlyosabb elődöntős kudarca, Uruguay is csak hatot vert a jugóknak az első tornán), de az utóbbi időben azért kicsit hozzászokhattunk, milyen érzés, amikor a szemünk láttára íródik futballtörténelem.

Németország az esélyeknek megfelelően, de roppant meglepő különbséggel tudatosította mindenkiben, hogy Motsching sr., a brazilbuzi sportszerkesztő nem a levegőbe beszélt, amikor azt írta, "ironikus, hogy Brazília pont a saját rendezésű világbajnokságra kénytelen az elmúlt 30 év leggyengébb válogatottját delegálni." Hét dolgot fogunk most kiemelni a történelmi szőnyegbombázásból.

[A mikrofonnál a nagyszerű Garcia bőrmester] Egy átlagos munkanap után, kicsit nehéz gyermeki várakozással tekinteni a közelgő elődöntőre, de lassan vissza kell költözni szellemileg Brazíliába. Van még egy pár óra addig az elődöntőig, ami szerintünk az előzetesen két legnagyobb esélyesnek számító válogatott között zajlik majd.

"A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket" - írja Dante, és ilyen kellemetlen helyre mi nem szeretnénk elszegődni még portásnak sem.

Mielőtt belebusonganánk, milyen rohadt gyorsan elszaladt a vébé jelentős része (már ami a meccsek számát illeti), gyorsan forduljunk arccal a negyeddöntők felé, ahova ugyan nem azok jutottak be, akiket vártunk, de ne tagadjuk: aki itt van, jogosan van itt (kivéve Argentínát és Brazíliát, de ezeken most lépjünk túl nagyvonalúan).

A negyeddöntők nem csak csapatok, hanem játékosok párharcai is lesznek. Utóbbiak közül szemeltünk most ki nektek hetet szíves emésztgetésre.

[A Nagyszerű Dino Vercotti sorait olvashatjátok!] Az 1986-os mexikói vébé két elődöntője idén a negyeddöntőben ismétlődik meg: az akkori német-francia mellett argentin-belga meccsre is sor került a négy között. Prémiumok, kapus által diktált taktika, megfoghatatlan Maradona - 1986. június 25., Mexikóváros.

[A Nagyszerű Dino Vercotti sorait olvashatjátok!] Csodálatos dolog, amikor Costa Rica a legjobb nyolc közé jut, vagy amikor a szimpatikus kameruniak majdnem kiütik az angolokat - de a klasszikus párharcoknál nincs jobb szórakozás. A brazíliai torna negyeddöntőjében összejött az a meccs, amelynek nagyon súlyos vébémúltja van: a 80-as évek két világeseményének fényét is megemelte a német-francia párharc, amelynek első, 1982-es fejezete minden idők egyik legizgalmasabb futballmérkőzéseként vonult be a történelembe: Schumacher-Battiston összecsapása, a hosszabbításban megszerzett kétgólos francia előny elolvadása generációk számára meghatározó emlékeket ébreszt. Négy évvel később (szintén az elődöntőben) találkoztak ismét - most erre a meccsre tekintünk vissza.

A mutatott játék vagy a sztereotípiák? A nagy egyéniségek vagy a harmonikus egységben surrogó fogaskerekek? Megvan a negyeddöntők párosítása, kényszeresen sorrendbe kell rakni a válogatottakat. Kicsit a sorsolás és a nevek, nagyon az eddig látottak alapján, de főleg szubjektíven és félkomolyan, persze a legteljesebb szakmai igényesség mellett. Power Ranking.

Összeszokatlanabbak vagyunk, mint egy garázsbanda. Eltűnt egy posztunk az éterben, pedig ennél jobban nem is mutathatta volna magát, így most reblogoljuk saját magunk, Garcia bőrmester csapott/gabalyodott a húrok közé.

Akkor nem tudjuk, mi van, de az biztos, hogy eddig minden csoportgyőztes behúzta a nyolcaddöntőjét, Belgium ülhet a szamárpadba, ha nem verik el az amcsikat. Lett volna ma is posztunk, de lábtörésünk volt, megmagyarázhatatlan eltűnések, költözés, meg ilyenek, egy új kommentfogóval tér belénk vissza az élet, hogy a Rodriguezék alatt nem legyen háromszázcsilliárd komment, amitől összeomlik az internet maga. Holnaptól megint üzemi hőfokon dorombolunk.