NST

A mutatott játék vagy a sztereotípiák? A nagy egyéniségek vagy a harmonikus egységben surrogó fogaskerekek? Megvan a negyeddöntők párosítása, kényszeresen sorrendbe kell rakni a válogatottakat. Kicsit a sorsolás és a nevek, nagyon az eddig látottak alapján, de főleg szubjektíven és félkomolyan, persze a legteljesebb szakmai igényesség mellett. Power Ranking.

7. A cápa és a kalauzhal

Argentína mellett egész egyszerűen semmilyen érv nem szól azon kívül, hogy Messi, de ez már csak egy hajszálra van attól, hogy bármi lehet. Tényleg, hiszen Messi eddig hozta is a meccseket, ugyanakkor ez még egy Irán ellen sem ment könnyen, a játék képét tekintve pedig Bosznia ellen is simán alulmaradtak. Ki kell mondani, az argentinok még nem találkoztak komoly csapattal. Így volt ez négy éve is, trallala csoportmeccsek után Isten szeme nem intette be a tizennyolc méteres lest Mexikó ellen, aztán jött a német atomvillanás. Most hasonló forgatókönyv sejlik fel, Sabella kapitány semmiféle játékkoncepcióval nem ruházta fel a csapatát, a Kellemetlen Perceket képesek 90-ig nyújtani. Ezt a válogatottat egyszerűen rossz nézni. Ha mégis ők nyernék a vébét, abban az lenne a legidegesítőbb, hogy nem csak Messi – és mondjuk Di Maria – lenne világbajnok, de a cápákkal úszó kalauzhalak is.

6. Hol vagy, Zizou?

Franciaországnak egyszerűen nem tudok hinni. Első blikkre tök meggyőzőek, meg minden, Deschamps vasmarokkal kapta el páváskodó gavallérok tökeit, Nasrival példát is statuált, épp csak a Bastille-ba nem vitte az edzőtábort. Kemények, gyorsak, fickósak. Legnagyobb problémájuk, hogy akkor egy csatár és szélső (Benzema+Griezmann), vagy akkor két csatár (Giroud centerben és Benzema a megerőszakolt balszélső nemtudommi), szerintem az első jobb kombináció, dinamikusabb és kreatívabb is a támadósor, Benzema ráadásul nem tud szélen védekezni.

Összességében ez mégis csak egy játékelméleti kérdés, nem valós probléma, sőt a francia válogatottnak szinte nincs gyenge pontja. De olyan rettentő nagy erőssége sincs, egy Zidane-nyira vannak a vb címtől. Valahogy az az érzésem, hogy a francia csapat játéka pusztán az egyéni megmozdulások sorozatára épül, a játékszituációkat oldják meg, nem az ellenfelet, és végső soron ez nem más, mint a körülményekhez való alkalmazkodás, ami sosem jó.

Bosszú! Vér a pályán! Haramiákok! Most megkapjátok '82-ért!

5. Lankadt a gyíkod, Don Giovanni!

Valószínűleg amennyivel alulértékelem a franciákat, annyival túl a németeket. 2010-ben izgalmas csapatuk volt, a 2012-es Eb-n már kimondottan szexi, most viszont inkább hasonlítanak push uppal diszkósított bakfislányhoz: sejteni lehet, hogy ez nem a valóság, de azért így is kecsegtető.

Löw elveit már a keret kihirdetésekor sem lehetett tisztán érteni, ez a Reus-Mustafi csere olyan, mintha a lecserélt Michelangelo helyett egy kőműves fejezné be a Dávid-szobrot. Lahmot a középpályán játszatni akkor, mikor nincs egy tisztességes szélső védő a csapatban, nagyon rizikós, még inkább érthetetlen, Löw nem nyer vele annyit középen, mint amennyit elveszít a szélen. Ráadásul így nem marad gyors ember a hátul a magasra tolt védekezéshez, márpedig az igen masszív franciák várhatóan kontrákra rendezkednek be.

Özil sem egy Zidane, de olyan harmonikusan ugrabugrál a lelkem, hogy már csak miatta is a csontdaráló franciák elé kell sorolni a németeket, bár az is igaz, hogyha nekik lenne egy Benzemájuk, akkor most jóval előrébb állnának, mert ez a hamis kilences-szisztéma nem működik tökéletesen.

4. Az utolsó akcióhős

A hollandok dettó, mint a németek, csak még jobban felnagyítva. Meggyőző eredménysor, minden meccset nyertek a rendes játékidőben, és nokedlivé szaggatták a címvédőt. Ráadásul a kifacsart Costa Rica jön szembe, ez még a legsötétebb sikátorban is vállalható.

Ami aggasztó lehet Van Gaalnak, az az, hogy ők az utolsó háromvédős csapat, és még nem játszottak olyan ellenféllel, akinek a széljátéka komolyan próbára tette volna ezt a 3-4-1-2-es rendszert. Akár a döntőről, akár az elődöntőről beszélünk, szinte biztosan 4-2-3-1-es válogatott ellen kell játszaniuk. Ekkor Van Gaal újra bevetheti a Mexikó elleni 5-3-2-t, de ezzel tulajdonképpen Robbenre tesznek fel mindent, mert normális esetben a közép-amerikaiak elleni 2-4-4-es végjátékot nem adhatják elő.

3. Radar alatt a surranópályán

A belgákban a kezdetek óta az egyes pályán úszó Czene Attilát láthatjuk. A hajrára kanyarodva fokozatosan javul a teljesítményük, az amerikaiak ellen már iszonyat jól játszottak, ráadásul pont olyan erősségeket felvillantva, amelyek Argentína és Hollandia ellen is jól jönnek majd: előbb a veszett gyors kontrajáték, utóbb az erős széljáték.



Belgiumnak sincs tízpontos faktora, de mindenből tudnak egy meggyőző 7-8-ast. A kapusuk a vb egyik legjobbja, a védelem masszív és tapasztalt, a középpálya erős, a támadók pedig gyorsak, jól kombinálnak és egyénileg is képzettek, ráadásul a keret is elég mély, a cserékkel is jól tud mahinálni Wilmots.

Lélektanilag sokkal jobb állapotban mehetnek bele az argentinok elleni meccsbe, és ha azt is behúzzák, a titkos favorit helyéről kilépnek a rivaldafénybe.

2. Eddig csak Neymar bizonyított

Akárhogy is, a brazilok két komoly meccset játszottak, de sem Mexikó, sem Chile ellen nem tudtak nyerni, és még csak azt sem állítható, hogy mindez a balszerencse számlájára írható.

Neymar eddig ugyan teljes mértékben igazolja, hogy kötetlen szerepkörben tényleg a világ legjobbjai között van, és sokkal gyorsabban levedlette a hisztikorszakát, mint Ronaldo. Érett játékosként húzza, cipeli, vonszolja a brazilokat, ezzel a védelemmel simán világbajnok lenne a csapat, ha Oscar és Neymar mellett csak legalább egy értékelhető támadója lenne Scolarinak. Fred nettó emberhátrány, Hulk sápasztóan középszerű, éles meccsen ez már meccsdöntő faktor is lehet.

Chile a letámadással fogta meg a brazilokat, Mexikó pedig pozíciós játékra és ívelgetésre kényszerítette a csapatot. Ezekkel a fegyverekkel szemben pedig Brazília 210 perc alatt egy gólra volt képes.

1. Senki sem számít a kolumbiai inkvizícióra!

Jó, tudom, egy kicsit hajmeresztő Kolumbiát megnevezni, mint a vb legnagyobb esélyese. Azt azért ne felejtsük, hogy itt hét meccsről van szó, történelem, nagy nevek, statisztikák nem játszanak. Hét meccsen kell a legjobbnak lenni, és ezen a vb-n eddig Kolumbia a legjobb.





Kétségtelen, hogy az egyik leghurkább csoport volt az övék, mint ahogy az is tény, hogy az érzelmi hullámvasútról éppen leszakadó Uruguayt verték halál magabiztosan a tizenhat között.

De a korábban említett csapatokkal ellentétben Kolumbiánál nem az eredménysor emelkedik ki, hanem a mutatott játék. Ez a csapat tökéletes prototípusa a 4-2-3-1-nek. Ospina eddig magabiztos a kapuban, megvan a két komplex szélső védő (Zuniga és Armero), előttük Aguilar és Sanchez egyáltalán nem buta verőemberek, hanem agilis védekező középpályások, Cuadrado eddig zseniális a jobbszélen, és Ibarbo sem rossz a túloldalon, miközben James Rodriguez a torna nyerőembere, olyan is kell annak, aki vb-t akar nyerni.

Ami problémás, az a középcsatár posztja. Sem Gutierrez, sem Martínez nem alkotott eddig maradandót – utóbbi a balszélen sem, de ettől még elképzelhető, hogy adott pillanatban pont erről a posztról jön majd a nyerő ütés. Emellett a Zapata-Yepes belsővédő-páros is a meghökkentő mesék castingjára kívánkozik, eddig mégis rutinos bárzenészekként veszik fel a meccsek, és egymás ritmusát.

Javukra írandó még, hogy kontrajátékban és letámadásban is megállják a helyüket, mindkettőhöz megvan az emberanyag, maximum Yepes sebessége lehet aggasztó, ha átmennek egy Chiléhez hasonló high-pressing teambe.

Összességében Kolumbia a legsokoldalúbb, legkompaktabb és leglátványosabb játékot mutató csapat a vb-n, van is róluk egy patent elemzés a Whoscored-on. 

Ettől persze előfordulhat, hogy Brazília kivasalja őket, de a mutatott játék, a szerzett pontok (12), a gólkülönbség (11-2), és a góllövőlistát vezető Rodriguez tükrében méltatlan lenne elvenni tőlük a vezető helyet csak azért, mert Neymar meg Messi, meg a németek nagy küzdők. Ráadásul ha a FIFA-nál vezetheti David Luiz a játékosrangsort, miközben Messi a Top6-ban sincs, akkor abban a világban mindent lehet. 

Felső ág:
Brazília–Kolumbia 1-1
Franciaország–Németország 1-2

Alsó ág:
Hollandia–Costa Rica 2-0
Argentína–Belgium 1-2