NST

Azzal futottunk neki, hogy a vb-ket a védelmek nyerik, és hogy nincs igazi esélyese a tornának, egy sem, és oda jutottunk, hogy mégis a legjobb csapat nyert. Közben azért történt ez-az.

Egy szuszra nehéz feldolgozni a világbajnokság eseményeit, első körben a szupercsapatnak futunk neki, amely íme:

A kapuban Neuer. Megbízható kézzel-lábbal, eközben Panzerkommandantként irányítja a védelmet, és olyan jelenléte van, hogy az ember nem szívesen megy a közelébe. Ezt már Higuaín is megtanulta a vb-döntőben, és bár meg lehet közelíteni úgy, hogy Neuer egy vérmes vadállat, pfejj, mocskos Schumacher, de szerintem egy védelem akkor nyugodt, ha ilyen kapus áll mögötte. Arról nem beszélve, hogy ha egy kapus a vb-döntőn 16 méterre fut ki a kapujából, ott már nem filózhat rajta, hogy finoman el tudja-e pöccinteni a labdát vagy sem. Tény, hogy volt némi erődemonstráció szaga, de az eset elsősorban azért volt veszélyes, mert szegény Higuaín vakoldalról kapta a dózert, ha látja a tehervonatot, esze ágába sem jut odamenni.

Balbunkóban az egész tornán nem akadt kiemelkedő teljesítmény, sőt több csapatnál – például a győztes németeknél – is ez volt a hiányposzt. Blind ellen szól, hogy tulajdonképpen nem klasszikus balhátvédet játszott a háromvédős rendszer szélén, ugyanakkor szerepköre nem tért el jelentősen, így gólja, gólpasszai és végig megbízható teljesítménye betuszkolta a csapatba. Főleg, ha azt is nézzük, hogy mindössze egy évvel ezelőtt mutatkozott be a válogatottban, és értelemszerűen első nagy tornáján játszott.

Rendes játékidőben egy gólt sem kaptak az argentinok az egyenes kieséses szakaszban, Garay pedig tulajdonképpen hiba nélkül focizta végig a tornát. Hummelsnél talán akadt jobb teljesítmény, ha szigorúan a védekezést nézzük (Vlaar, például), de két nagyon fontos gólt is szerzett a vébén (Portugália, Franciaország), ráadásul neki sokkal nehezebb dolga volt a félpályánál, mint azoknak, akik a tizenhatosuknál strázsálhattak.

Lahm évek óta a világ legjobbja a posztján, sőt a 2006-os és a 2010-es vébén is elképesztő teljesítményt nyújtott. Sokoldalúsága és játékintelligenciája mellett azzal is kiemelkedik a társai közül, hogy szinte sosem hátrál néhány lépésnél többet, mikor rávezetik a labdát. Először felveszi a támadó sebességét, aztán ütemtelen módon közbevág, és csak akkor csúszik be, ha nagyon muszáj. Abszolút világsztár.

Schweinsteigert és Mascheranót kell talán a legkevésbé magyarázni, a vb kiemelkedő egyéniségei voltak. Mivel az menetrendszerű volt, hogy sportpolitikailag a vesztes csapatból fog kikerülni az MVP, Mascherano még erre a posztra is tökéletes jelölt lett volna. Játékának legalább akkora szerepe volt az argentin vb-döntőben, mint Messiének (sőt), magán a döntőn is csapata legjobbja volt, Messi pedig megkapta a nevére, amiért csak még többen utálják majd, pedig nem ő tehet arról, hogy hülyék, marketingesek és hülye marketingesek osztják a díjakat.
 

Neymar egy dolgot egészen biztosan bebizonyított a tornán, mégpedig azt, hogy hihetetlen pazarlás, ami a Barcelonánál történik vele, és hogy kötetlen szerepkörben bárkivel felveszi a versenyt. Persze csak bizonyos szempontból, mert gólgyártásban valószínűleg sosem fogja megközelíteni a csúcsformában lévő Messit, de nem is fog annyira a csapatára telepedni. Meg aztán az is kérdés, hogy a) Messinél ez az év csak a törvényszerűen bekövetkező mélypont volt, sima hullámvölgy, vagy a hanyatlás kezdete, és hogy b) meddig uralkodik majd a Barca felett, mert ha a katalánok esetleg úgy gondolják, hogy nagy pénzt csinálnak belőle, azt pont a következő szezon végén lehet majd megtenni. Neymar még mindig kéznél lesz.

Ha van Mascheranónak kihívója az MVP-címért, akkor az Robben. A főpukkancs hosszú évek vesszőfutása után tért vissza az elitbe: a 2010-es vb-döntőben valószínűleg sorsdöntő ziccert hibázott, 2012-ben a BL-döntő hosszabbításában hagyott ki tizenegyest, nem sokkal azt követően, hogy a bajnokságban is elszúrt egy fontos büntetőt a Dortmund ellen, ami után Subotic leüvöltötte a fejét.

A 2013-as BL-döntőben azonban megfordult a tendencia. Robben utolsó percben szerzett góljával nyert a Bayern, azóta klubcsapatának és a válogatottnak is húzóembere. (Az egyébként érdekes kérdés, hogy ha már van a FIFA-nak ostoba Castrol Indexe, akkor miért nem az alapján ítélik oda az MVP-címet)

Rodrígueznél senkinek nem emelkedett nagyobbat a presztízse a vb alatt, szerintem ő lőtte a torna gólját is.
 

Most az lenne a legfontosabb dolga, hogy egy idióta igazolással ne csessze szét a pályafutását, ugyanakkor ne is vesztegeljen sokáig Monacóban.

Müller pedig még mindig a klasszikus példa arra, hogy a futball elsősorban észjáték. Nem gyors, nem erős, nem magas, nem cselez kiemelkedően, lövőereje az átlagosnál is alacsonyabb, még csak harmonikus mozgásra sem képes az ebadta. Tulajdonképpen ő Dirk Kuyt továbbfejlesztett változata, az a játékos, aki labda nélkül a legerősebb, mert az intelligens helyezkedésével nemhogy kompenzálja a hátrányait, de még előnyt is szerez. 

Edző: Jorge Luis Pinto

Costa Ricától a nullpontos, bombabiztos kiesésen túl senki nem számított semmire, aztán Costa Rica megnyerte a vb legnehezebb csoportját (amiről közben kiderült, hogy olyan marha neház mégsem volt), mindent kihoztak magukból a legjobb nyolc között is. Németország és Hollandia mellett Costa Rica a harmadik csapat, amely nem vesztett meccset még a hosszabbításban sem. 

A szupercsapatoknál vannak izgalmasabb dolgok, jönnek azok is, elsőre ez szaladt ki a kezünk közül.