NST

Hét meccset kellett volna nyerni annak, aki vb-döntőt akar játszani, de Hollandiának és Brazíliának csak a hét főbűn jött össze - részben.

A jóra való restség

Azaz, vonakodás a szükséges áldozathozataltól vagy erőfeszítéstől.

"Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak"- írja a Biblia.
A henyélés minden bűnnek a forrása és hasznos tevékenység nélkül elsorvadunk, és tartástalan lényekké vedlünk. Mahátma Gandhi, kalkuttai Teréz anya (...) a mások iránt való önzetlen szolgálattal kerültek a világ legkiemelkedőbb emberei közé.

Az egyébként zseniális Van Gaal egyetlen embernek, Lajhár Sabellának tett csak szívességet azzal, hogy a hasznos tevékenység semmilyen formájára nem ösztönözte embereit az Argentína elleni vb-elődöntőn, amiért feltétlen halmozati büntetést érdemel. 

Egyrészt, mert a döntőbe juttatta Dél-Amerika portugáljait, másrészt, mert azt a 120 percet más senki sem kapja vissza az életéből, harmadrészt mert tökéletes lett volna a brazil-argentin kisdöntő, negyedrészt mert az ellenfélnél egy klasszissal jobb csapatot ásott le kutyába. 

A torkosság

Azaz, mértéktelenség evésben-ivásban.

Hát brazil barátaink ették-itták rendesen, nem nézték, hogy csel, gól vagy átlövés, bőröstül habzsolták be a virslit. Rájuk egyébként nem lehet vagy kell haragudni, egyszerűen csak elnézték a sebezhetetlenségi áldást, egy, kettő, három, csak mentek előre, és mire látták, hogy az amazonasi szellemek rossz gombot nyomtak, már szitává voltak lyuggatva.  

A bronzmeccsekről valahogy mindig az Európa Liga-döntők, vagy még inkább az All Star-meccsek jutnak eszembe. A tét nem nyomaszt senkit, esnek a gólok itt is, ott is, aztán akinek jobban jön ki a benyúlás, elviszi a bronzot, ami még mindig szebben csillog, mint a negyedik helyért járó pocakos zéró.

2010-ben a vb egyik legszórakoztatóbb meccse volt a kisdöntő (az megvan, hogy végül Khedira góljával nyertek a németek?), 2006-ban Portugáliát vasalták ki, ami mindig örömteli, 2002-ben pedig a fél világ nyomta a standing ovationt, mikor a törökök végre lehandzsározták a legjobb nyolc közé csalt Dél-Koreát. 

1998-ban mindenki második csapata Horvátország volt, bronzérmüket csak ajánlani tudjuk, 1994 pedig móka-kacagást hozott, mikor a macskarészeg, hatvanfokos rakiát izzadó bolgár válogatottnak a svédek nem voltak restek négyet gurítani negyven perc alatt. 

Ezt meg is mutatjuk, mert még mindig az 1994-es a kedvenc vébénk, ráadásul felejthetetlen a pillanat, ahogy a harmadik gólnál felhemperedő Trifon Ivanov fél köbméter zseptéglát magával szakítva száll el Henke Larsson cselére. 

Szóval Van Gaal hiába vág olyan fancsali képet a kisdöntőre, mint aki nyersen evett meg egy hordó ecetes heringet, ezt a meccset mindenki hagyja szépen békén, mert a vb egyik fénypontja a dögletes egyenes kiesési szakasz végén, még a nagyvad előtt.