NST

Florentino Pérez checklistje elég egyszerű. Jelenlegi aranylabdás? Pipa. A világ legdrágább átigazolásai? Pipa. A vb gólkirálya, és egyben legfelkapottabb fiatal tehetsége? Pipa. A világ legjobb edzője? Szubjektív, de mondhatjuk, hogy pipa.

A Real Madridnál fű alatt visszaszivárgott a galaktikus-éra, de amíg Ronaldo és Bale esetében sportszakmailag és a csapat játékkoncepciójának szempontjából is érthető volt a transzfer, James Rodríguez esetében egyelőre homályos, milyen poszton fér be a csapatba. 

Ancelotti sosem szerette a 4-2-3-1-es játékrendszert, és bár a PSG-nél belekényszerült, amint tehette, ott is 4-2-2-2-re állította át a csapatát. Amikor a Realhoz került, akkor is az volt az első dolga, hogy lejött a Mourinho-féle 4-2-3-1-ről, amit évek óta játszott a csapat, és egy lendülettel eladta a feleslegessé váló Özilt is, Isco szerepkörét pedig még úgy is átalakította, hogy kezdetben kimondottan jól játszott a középcsatár mögött. A BL-győztes szezon végére kiforrta magát a 4-3-3, amelyben Di Maria játéka jelentette az egyensúlyt, és a csapatban meghatározó szerepe volt Khedirának. 

Jelen állás szerint három alapember távozása valószínű: Di Mariát mindenki vinné, Khedirát elsősorban a Chelsea, ne adj Isten az Arsenal, ami alapjaiban borítaná fel az eddig koncepciót, és Mourinho azon mesterkedik, hogy egyik szerelmét, Luka Modricot elcserélje Ramíresre.

Ez elsőre nettó értékvesztés a Real szempontjából, de a körülményeket tekintve hasznos csere lehet, hiszen Modric posztjára már megérkezett Kroos – aki 25 milliót már csak azért is megért, hogy bosszantsák vele a Bayernt meg a ManUnitedet –, Ramíres pedig tulajdonképpen az egyetlen játékos, aki valamennyire pótolhatja Di Mariát, feltéve, hogy inkább védőfeladatokat kell ellátni. Arra pedig nagy szükség lesz, ha csapatba akarják építeni Rodríguezt.

Egyelőre még sok az instabil elem az egyenletben, érdemes talán onnan kezdeni, hogy mi az, ami fix.

A védelem például nem valószínű, hogy változik: Carvajal, Ramos, Varane, Marcelo, és persze itt van még Pepe is, de a változásokat elnézve lehet, hogy ő inkább védekező középpályásként folytatja.

Az sem túl valószínű, hogy Ancelotti lemondana a hagyományos középcsatár-játékról, tehát Benzemát is kipipálhatjuk. Az már érdekesebb, hogy Morata eladását követően ki lesz a cseréje, mert Ronaldóról már többször kiderült, hogy nem igazán fekszik neki ez a poszt, meg aztán őrültség is lenne elmozdítani. Maradt Jesé, de ő is inkább szélső támadó.

Bale helyzete szintén biztosnak tűnik, bár elméletileg ő is képes lehet arra, hogy pótolja Di Mariát a középpályán – feltéve, hogy tényleg távozik, de szintén meredek elképzelése, hogy őt áldozzák fel.

Miben jó James Rodríguez?

Abban biztosan, hogy sokoldalú, és a támadószekció szinte minden pontján bevethető a középcsatár kivételével, legalábbis eddig nem nagyon játszott ott, és adottságait tekintve nem is igen való oda. Gyors, technikás, jól cselez és jól lő, emellett játékintelligenciája és passzkészsége is magas. Fizikailag viszont gyenge a párharcokhoz, és fejelésben is gyenge. Erősen ballábas, mint szinte minden ballábas, tavaly a francia bajnokságban ő lőtte a legtöbb gólt ballal, nyolcat, de összességében is csak kilencet szerzett.

Emellé kiosztott tizenkét gólpasszt, ami azt jelenti, hogy az európai topbajnokságokat tekintve a középpályások közül ő volt benne a legtöbb gólban (21) az elmúlt szezonban (éppen holtversenyben Di Mariával, aki 4+17-es mutatóval zárt, és aki a La Liga legtöbb gólpasszát adta tavaly).

De azt vegyük hozzá, hogy a Monaco tulajdonképpen 4-3-1-2-es felállásban játszotta végig a szezon, Rodríguez mögött pedig három védekező, de minimum box-to-box középpályás, Moutinho, Toulalan és Kondogbia játszott, megteremtve James szabadságát.

Lehetséges felállások

A nemzetközi sajtó legnépszerűbb elképzelése a 4-2-3-1, csapatba zsúfolva minden sztárt és új igazolást.
 

Esetleg lehet úgy variálni, hogy Kroos vagy Modric helyén Khedira játszik, de ez még mindig nagyon szellősnek tűnik, a csapat első hat emberéből csak egy-kettő tud védekezni.  Maradnak az extremitások: vagy kontracsapat lesz a Real, de az nem jó a bajnoksághoz, vagy extrém magas labdabirtoklással vegyes letámadó, az meg nem Ancelotti stílusa.

Tegyük fel, hogy alapjaiban nem akar változtatni a Real, és Ancelotti marad a saját stílusánál, a tavalyi 4-3-3-nál:
 

Ekkor Di Maria helyét Ramíres veszi át (ha úgy alakul), viszont Khedira kikerül a csapatból, és nem marad igazi védekező középpályás, ráadásul Rodríguez távolabb kerül a kaputól, többet kell védekeznie, ebben a szerepkörben pedig nem biztos, hogy jobb, mint Modric. 

Jöjjön egy meredekebb 4-3-3-as változat:

Ebben az esetben Bale pótolna Di Mariát, hülye áldozat, de megoldható, Rodríguez lenne a tükörszélső, Kroos szervez, Modric és Khedira pedig válthaná egymást az ellenfél erősségétől függően. 

Mivel Ancelottitól a 4-4-2 különböző változatai nem állnak távol, egy ilyet is ki lehet sakkozni, Khedira pedig megint az ellenfél erősségétől függően kerülne csapatba:

Azonban az összes eddigi felállásnak van valami baja. Elsősorban az, hogy megborul a csapat egyensúlya, másodsorban pedig az, hogy az egyes játékosok elkerülnek abból a szerepkörből, amelyben a legjobb teljesítményre képesek. 

És akkor még egy szót sem beszéltünk Xabi Alonsóról (vagy Iscóról és Illarramendiről) mintha levegő lenne az öreg. Pedig még ha várhatóan Xavihoz hasonló sorsra is jut utolsó madridi szezonjában, évek óta olyan szintű alapembere a csapatnak - emberileg és játékosként is - hogy nehéz elképzelni, amint Carlo hanyagul leülteti padozni. 

Még mindezt meg kell fejelni azzal, hogy valamennyire a rotációra is fel kell készülni, szóval nagyon nem mindegy, melyik posztra kit használ Ancelotti, ha figyelembe vesszük, hogy néha cserélni is kell. 

Ancelotti csapatainak – és tulajdonképpen minden valamirevaló csapatnak – a szervezettség és a fegyelem az alapja. A fegyelem persze maradhat jövőre is, de Rodríguez leigazolása várhatóan olyan láncreakciót indít el, amelyet sokkal nehezebb lesz megoldani, mint a 80 millió eurót kicsapni az asztalra, és ami egyáltalán nem hiányzott a Realnak. 

Nyilván arra az eshetőségre is fel kell készülni, hogy Ancelotti ezerszer okosabb, mint a találgató szurkoló, és már most pontosan tudja, mihez kezd a játékosával, mint ahogy az is alapvető fontosságú, hogy a stílus sokkal fontosabb, mint maga a taktikai formáció. Abból a szempontból biztosan, hogy a stílussal ellensúlyozni lehet egy-egy formáció gyengeségeit, vagy azt, hogy nem az ideális játékos mozog adott poszton. 

Az átigazolási szezon előre haladtával többet lehet majd látni abból, milyen irányba mozdul a Real, de Rodríguez érkezése egyáltalán nem biztos, hogy minden madridistának örömhír, beleértve a játékoskeretet és magát Ancelottit is. 

[update] - közben kijött Sid Lowe spanyolguru írása is a témában, hát nem sokkal okosabb ő sem, illetve a Whoscored is feszegeti a kérdést.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez már nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de egészen durva a Real és a Barca játékosfelhozatala 7-től 11-ig számozva: