NST

Ritkán adatik meg, hogy az ember szánakozva nézze az egyik csapatot egy világbajnokság elődöntőjében (ez minden idők legsúlyosabb elődöntős kudarca, Uruguay is csak hatot vert a jugóknak az első tornán), de az utóbbi időben azért kicsit hozzászokhattunk, milyen érzés, amikor a szemünk láttára íródik futballtörténelem.

Németország az esélyeknek megfelelően, de roppant meglepő különbséggel tudatosította mindenkiben, hogy Motsching sr., a brazilbuzi sportszerkesztő nem a levegőbe beszélt, amikor azt írta, „ironikus, hogy Brazília pont a saját rendezésű világbajnokságra kénytelen az elmúlt 30 év leggyengébb válogatottját delegálni.” Hét dolgot fogunk most kiemelni a történelmi szőnyegbombázásból.

1. Néhány adat, hogy érezzük a súlyát a történteknek

Brazília még soha nem veszített elődöntőt vébén, hazai pályán pedig 1975 (még én sem éltem, pedig én láttam a Szomszédok első részét a tévében) óta nem kapott ki tétmeccsen. A vébék történetében összesen kétszer fordult elő, hogy egy csapat 0-5-re álljon a szünetben: 1974-ben Haiti és Zaire járt így (még mi is csak 3-0-ra mentünk Salvador ellen 82-ben). Bármilyen furcsa, már zabált hetet házigazda vébén: 1954-ben Svájc kapott hetet Ausztriától, de az minden idők egyik legfaszább vébémecccse volt, ahol a házigazda 20 perc után 3-0-ra vezetett, onnan jöttek vissza (negyedóra alatt) a labancok. A Mirror arra hívja fel a figyelmet, hogy a Tears For Fears Shout című számának végighallgatása pont annyi ideig tart, amennyire a németeknek négy gól bevágásához szükségük volt. Toni Kroos 69 másodperc alatt kettőt vágott, ez vébérekord.

2. Thiago Silva

Bár láttunk olyan szuperválogatottat, ahol az egyik középhátvéd David Luiz volt, már akkor sem értettük a dolgot, hiszen napnál világosabb, ki irányítja ezt a brazil védelmet – és ki javítja ki David Luiz hajmeresztő helyezkedési hibát és labdavesztéseit, és még ennél is fontosabb, hogy ki a kulcsember a labdakihozataloknál. Thiago Silva valószínűleg a világ legjobb középhátvédje jelen pillanatban, egy ilyen kaliberű játékos kidőlését pedig egy klasszis csapat is megérzi. Ennek a brazil válogatottnak a védelme úgy omlott össze a csókos szájú bekk nélkül, mint a magyarok a hasonló eredménnyel zárul Üllői úti futballmohács alkalmával. A brazil védelemben senki nem tudta, mi a dolga, a turnovereket azonnal góllal (vagy legalábbis ziccerrel) büntették a németek, és nem volt senki, aki összeszedte volna hátul a társaságot.

3. Fred és Jo

Nem ők a hibásak az 1-7-ért, de valahogy egy aktuális brazil válogatott játékerejének lemérését az ember mindig ott kezdi, hogy megnézi a csatárait. Azt élő ember nem gondolta komolyan, hogy nem Luis Fabiano lesz a mélypont, de az igazság az, hogy az alcímben említett két játékos talán az egész világbajnokság legkutyább centerei. Egyetlen kiemelkedő készségünk sincs, és ez tökéletesen kiderült a tornán: nem cseleznek jól, nem gyorsak, nem passzolnak pontosan, és nem is tudják megtartani a labdákat. Egy közepes játékerejű válogatott védői simán leveszik őket a pályáról. Nem ezen múlt a németek elleni súlyos vereség, de utólag biztosan szívták a fogukat a brazilok, hogy nem ígértek rá a spanyolokra Diego Costa ügynökénél. FunFact: Brazília az 51. percben találta el először a német kaput.

Cserebogarak

4. Miro és a béna szaltószerű izék

Klose nem egy Ronaldo. Vénemberként sem olyan sérülékeny, mint a Zseniális Hód, ráadásul mögötte mindig olyan csapat mozgott, ami megbízhatóan lődözte a polák istenség fejére a labdákat. Járt az elmúlt vébéken nagyjából 50 jobb csatár Klosénál, de nem lenne fair, ha azt mondanánk, csak a hagyományosan jól németek kimagasló szereplésének köszönheti, hogy egy életre beírta magát a futballtörténelembe. Klose a saját jogán előzte meg a világot, köztük a valaha volt egyik legjobb csatárt, és ha fájdalmas is volt látni, hogy a rekordot jelentő ziccert is csak másodszorra volt képes bepofozni (főleg a letaszított király góljaihoz képest), én azok közé tartozom, akik nem sajnálják tőle ez az elismerést. És a világbajnoki címet sem.

5. Scolari elhitte  

Akkora különbségről beszélünk a két csapat között, amit nem lehet az edző nyakába varrni. Azért sem az Ózdi Charles Bronson volt a hibás, hogy Mijatovics bohócsipkát húzott Bánfi fejére, de erről a vereségről valószínűleg nem írta volna ma reggel a GloboEsporte, hogy „Minden szégyenek legszégyenletesebbike), ha Scolarinak 0-5-nél leesik, hogy itt már nem az egyenlítés a cél, hanem a történelmi pofon elkerülése. Ha ciki, ha nem, a semmit nem csináló Bernard helyére már a 25. percben behozhatta volna Ramirest vagy Paulinhót, esetleg a látszat fenntartásának érdekében Hernanest. Vagy bárkit, aki a középpályán meg tudta volna akadályozni, hogy a németek minden labdaszerzéséből ziccer (= gól) szülessen. Valószínűleg elég rosszul mérte fel a két csapat játékerejét az öreg.

6. Hogy még jobban fájjon

Ha nem lenne elég, hogy Ronaldót beelőzte Klose, Németország még egy rekordot megdöntött a brazilok kárára: ez lesz a németek nyolcadik vébédöntője. A történelmi gyalázat még egyébként tovább súlyosbodhat, ha mondjuk – az esélyeknek megfelelően – a hulla gyenge argentinok leverik őket a kisdöntőben. Belegondolni is rossz, mi lesz, ha ez megtörténik.
 

7. Az a baj

Németországgal az az egy baj van, hogy nem lehet őket rendesen utálni. Toni Kroos már most jobb, mint Effenberg, Schweinsteiger már most két Brehmével ér fel (és nem is az Interben játszik), Müller pedig csak annyiban hasonlít Klinsmannra, hogy alatta is hajlamos megindulni a talaj, ha hozzáérnek. A németeket zsigerből utálni akarók számára az utolsó, sőt, talán az egyetlen kapaszkodó Neuer, aki viszont nagyszerűen hozza a Kahn 2.0-t.

Rossz hír, hogy legalább olyan jó kapus is. Gyakorlatilag mindent jól csinál, iszonyat magabiztos, és bár valószínűleg nem sokat figyelték meg, de a brazilok ellen azért bemutatta a vébé egyik legnagyobb védését. Ez a német válogatott toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből, és bár egy vébédöntőt lehetetlen előre odaadni bárkinek (Magyarország, Hollandia és Brazília is tudna erről mesélni), ha van igazság ezen a furcsa vébén, akkor a döntőben is csúnyán megcsinálják az aktuális ellenfelet.