NST

[disclaimer: a regisztrációk sorsüldözöttje, Garcia bőrmester a dobok mögött]

Teljesen egyértelmű, hogy meg fogjuk verni ma a finneket. Szokás szerint lemossuk őket 1-0-ra vagy 2-1-re. Továbbra sem kell azt képzelni persze, hogy játéktudásban jobbak lennénk, mint korábban, viszont azt már képzelni sem kell, hogy ahhoz a kicsi előrelépéshez, amit sokan szeretnénk látni, megvan most minden. A semmiből pedig nagyon egyszerűen lett minden azzal, hogy Dárdai lett a kapitány. Ez egy olyan faszi, akire mindenki büszke lehet, akit eddig amiatt szívattak az okosok, hogy még mindig nézi a válogatott meccseket vagy ne adj Isten kijár rájuk, mint én magam.  Az a képesség most rendelkezésre áll, hogy ne kelljen tartanunk a meccs közben semmitől. Nagyon régen néztem végig olyan nyugodtan egy félidőt, mint a románok elleni másodikat. Feröer ellen gáz volt, mert azt még Dárdai sem mérte föl, hogy ezek tényleg jól fociznak. Most az lesz, hogy már a félidőben vezetünk, és végül nagyobb probléma nélkül megtartjuk az előnyt és nyerünk. Jobb nem lesz a magyar foci, mert itthon ugyanaz a vállalhatatlan banda lesz a kerékkötője továbbra is a fejlődésnek, akik az elmúlt évtizedekben, de ha csak a válogatottat nézzük most külön, akkor annak van értelme. Szóval csak a szokásos amúgy, ha rossz, ha jó: Hajrá, magyarok! és most jó.

 Dárdai kinevezésével olyan dolog került elő nagyon mélyről, amit tapasztalt menedzserjátékosként sosem értettem, hogy miért nincs: a koncepció. Meg lett mondva, hogy kik és miért kerülnek be a keretbe, milyen posztokon, milyen játékosok kellenek. A főszabály alól szükségszerű kivétel is történt, hiszen Nikolics úgy került be, hogy sem nem légiós, sem nem U-válogatott. Aztán Romániában úgy játszott, ahogy sejtjük, hogy tud, csak ezt eddig a Pécs és a Kaposvár ellen mutatta, az meg fabatkát sem ér önmagában. És van esélye bekerülni fiataloknak, ha jó szériát futnak (Simon Krisztián, Dibusz), van esélye idősebbeknek, ha sokkal jobb képességűek, mint a többiek (Gera, Tőzsér). Nem kell itt varázslat, mindig a görög csapat lesz most már a példa. Középszerű játékosokkal, világos elképzeléssel be lehet húzni a meccseket és ennyi.

Ez egy válogatott, nincs idő sokat együtt gyakorolni, mindenkinek abból kell a legjobbat a pályára tennie, amit évközben csinál a klubjában vagy éppen nem csinál, de amúgy képes rá. Ehhez meg világos beszéd kell és annak a megmondása, hogy a románok nem jobbak (most), mint mi és a finnek meg végképp nem. Tartsanak ők tőlünk. az a futballtudás világviszonylatban jelenleg semmit nem ér, amivel rendelkezünk, de a finnek ellen és a hasonlók ellen igenis oda lehet verni- Más most meg nem számít. Még az sem, hogy kijutunk-e a 24 csapatos Eb-re, mert aki régebben is élt az tudja, hogy ez kamu, az csak a második selejtező kör a „hadd lehessen mindenki egy kicsit happy Európában szlogen jegyében”, az igazi Eb a negyeddöntőtől van kb.

Ráadásul hazai pálya és nem is akármilyen. Ha már épült akkor az új Fradi-stadion, akkor ne azt lássuk már, hogy az északírek 10 perc szaladgálással megbolondítanak minket, hanem legalább egy öngóllal vagy egy oroszferizéssel verjük meg őket, hogy akik kimennek azoknak legyen egy jó napjuk, akik meg nem, azok legközelebbre megfontolják.

A játékot tekintve, kapusposzton nem szokott gond lenni egyik emberünkkel sem, sőt Dibusz mekkorát fogott már Feröer ellen. A védelemnek pedig pontosan ugyanazt kell mondani, nekik meg csinálni, amit románok. Ott a sokat szidott Kádár is hozta azt, ami az alap: jön a csávó, hát legalább megborítom, aztán ha úgy adódik, akkor meg tisztán szerelek, kihúzom magam és keményen nézek. Ennyi. Többet nem tud, de ezt meg mindenkinek kell tudnia, aki megkapja azt a mezt.  A középpályán nyilván kell egy szűrő és mások, akik fociznak. Tőlem most lehet ez Elek vagy Varga is, Dárdai posztján meg fogja hallani a meccs előtt, hogy mi az elvárás. Az olyanoknak pedig, mint Gera, Dzudzsák, Tőzsér vagy Kovács pedig úgy látszik, tényleg ez kell, hogy a kapitány azt mondja, hogy kiváló focisták, mert akkor kijön belőlük az az egy-két jó megoldás, ami eldönthet egy ilyen meccset. Szalai és Nikolics meg meg kell, hogy oldja elől, hogy legyen gól. Mindkettő képes rá, hogy egy finn védelem ellen betaláljon, az olyan vagy gyengébb játékosokból áll, mint a mienk és gondolom edzés közben sikerül gólt rúgniuk, úgyhogy nem kell aggódniuk

A románoknál volt egy ember, amelyik sokkal ügyesebb volt, az többször megetetett minket és a feröeri 6-os is jobb játékos a mieinknél, de azért mégsem világklasszis egyik sem, hogy eldöntsön egy meccset. Ilyen a finneknél Eremenko lehet, aki azért mindig nagy ígéret maradt csak és a CSZKA Moszkva sem róla szól. Ő már játszott jól ellenünk is, de szintén nem egy Zidane, szóval vállalható, hogy meg kell fogni. A többiek inkább az északi ligákban szerepelnek, talán Moisander a nagyobb név még, aki az Ajaxban, és Pukki, aki régebben focizott valahol, de most már nem. A lényeg, hogy a finnek nem rosszak, ha ezt a szokásos píszi, másik csapatról beszélést alkalmazzuk, de a valóságban tök rosszak, akárcsak mi. Egyik válogatott sem tényező, csak mindig elmondják róluk, hogy akár meglepetést is okozhatnak, aztán nem okoznak. Kettőnk közül azonban szerintem a finnek gyengébbek még mindig. Szóval én arra számítok, hogy most így, ebben a formában a válogatottunk képes őket elverni.

Összességében annyit tudok elmondani, hogy nagyon örülök Pintér Attila távozásának, nem is azért, mert én magam értenék az úgynevezett edzői szakmához, de egy ekkora tuskó egyszerűen ne vezessen egy nemzeti csapatot. Semmi baj azzal, ha edzősködik meg jól és békében él a családjával, de a válogatottból ne csináljunk már viccet. Ha rendes edzőnk nincsen 30 éve és épp venni sem akarunk külföldit, akkor legyen azon kevesek egyike, akik valós kapcsolatot jelentenek a nemzetközi focival. Legyen egy jó kiállású ember, aki megmutattat, hogy sokat ér a futballpályán is, legyen olyan, aki nem beszél félre a mikrofonok előtt sem. Legyen még az is, hogy a játékosaink meg elfogadják a szavát és felfogják, hogy a csóró embereknek mit jelent még mindig a magyar foci és a válogatott és úgy viselkednek, mint ahogy egy sportolóhoz illik: eljönnek a meccsre, nem kifogásokat keresnek, hanem a legjobbjukat nyújtják, azért mert ez sok embernek nagyon nagy örömöt jelent és sokan tényleg várják ezeket a meccseket és kint a stadionban, otthon egyedül vagy egy kocsmában társaságban annak örülnének, ha nyernénk 1-0-ra. Ez nem olyan sok, úgyhogy lágy szíves csináljátok meg. Az sem baj, ha közben látunk egy-két futballozást is.

Hajrá, magyarok!