Már megint a románok ellen kell játszani. Vannak olyan ismerősök, akikkel sokkal gyakrabban találkozik az ember véletlenül az utcán, mint az indokolt lenne, és mint ahányszor szeretnénk. Románia is ilyen egy ideje, és ebben semmi jó nincsen. Félreértés ne essék, a román válogatott nem jó, sőt inkább rossz európai viszonylatban. A korábbi csapataikhoz képest nincsenek játékosaik. Európában most nagyon kevesen tudnának felsorolni nullánál több román válogatott játékost. Magyart meg főleg. Az a statisztikai adat sem szól persze mellettünk, hogy amióta az eszemet tudom, nem vertük meg Romániát fociban. Szóval a válogatottunk pár óra múlva megint nekivág a feladatnak, hogy legyőzze Romániát nagyon sok év után. A tekintetben semmi nem változott, hogy a játékosaink olyanok amilyenek. Az a kérdés, hogy az az ember, aki körülbelül 30 éve az első olyan magyar ember szövetségi kapitány, akinek van respektje külföldön és van tapasztalata arról a futballról, amit a világon játszanak, át tud-e adni bármi olyat a játékosoknak, amitől azok is tudni fogják ezt.