NST

A bukaresti egy pont csak akkor lesz értékes, ha Feröer ellen is megszerezzük a három pontot! - figyelmeztet a bennünk szunnyadó magyar szakma, ami ugye le van köpve (Hú, de le van!).

[update: azt mondtuk, október közepe felé lesznek újra posztok. nem állunk rosszul ez ügyben, de még olyan veszett jól sem, az biztos, hogy hamarosan újra ringbe szállunk]

Már megint a románok ellen kell játszani. Vannak olyan ismerősök, akikkel sokkal gyakrabban találkozik az ember véletlenül az utcán, mint az indokolt lenne, és mint ahányszor szeretnénk. Románia is ilyen egy ideje, és ebben semmi jó nincsen. Félreértés ne essék, a román válogatott nem jó, sőt inkább rossz európai viszonylatban. A korábbi csapataikhoz képest nincsenek játékosaik. Európában most nagyon kevesen tudnának felsorolni nullánál több román válogatott játékost. Magyart meg főleg. Az a statisztikai adat sem szól persze mellettünk, hogy amióta az eszemet tudom, nem vertük meg Romániát fociban. Szóval a válogatottunk pár óra múlva megint nekivág a feladatnak, hogy legyőzze Romániát nagyon sok év után. A tekintetben semmi nem változott, hogy a játékosaink olyanok amilyenek. Az a kérdés, hogy az az ember, aki körülbelül 30 éve az első olyan magyar ember szövetségi kapitány, akinek van respektje külföldön és van tapasztalata arról a futballról, amit a világon játszanak, át tud-e adni bármi olyat a játékosoknak, amitől azok is tudni fogják ezt.

"A magyar labdarúgó-válogatott körül kialakult helyzetben az MLSZ-nek állást kellett foglalnia, az állásfoglalás szerint pedig Pintérnek távoznia kell a csapat éléről. Természetesen ha valaki nyolc hónap után távozik, akkor még nagyobb a felelőssége azoknak, akik kinevezték. Ezek közül is az én személyes felelősségem a legnagyobb" - vágott bele meredeken sajtótájékoztatójába Csányi Sándor, aki elmondta, milyen pozitívumai lehetnek Pintér menesztésének, és hogy Dárdai lesz a kapitány, de csak három meccsre, és hogy a váltásnak kisebb volt a kockázata, mintha nem történik semmi. Ügy van már megint, egyenesen ka-pi-tány-kér-dés, ami mindig a legjobb, jövünk majd mi is, most meg kommentfogózunk.

Azt hiszem, Gellei moldovai veresége volt az utolsó, ami igazán fájt. Azóta is jöttek a lángosok szép számmal, de rinocéroszbőrt növesztettem, már egyik sem érintett meg annyira. Örülni még mindig sokkal jobban szeretek, azokra jobban is emlékszem, amikor valami kellemes történik. Ritkább is, biztos azért. De a megalázó, meg történelmi, meg sorsfordító vereségek már tökre összefolynak, mert egyik sem fordította meg a sorsunkat. Ugyanolyan kilátástalanul szarok vagyunk.

Fú, hát izé, honnan is kezdjük, bennragadtunk az uborkaszezonban, sőt aktivitásunkat tekintve egyenesen uborkává változtunk, de már elmúlt. Oka is van, de az most várhat, mert ma este hivatalosan is bemutatkozik a Pintér-válogatott, az elmúlt harminc év legellentmondásosabb csapata, amellyel csak a kegyetlen óriás, Komora Imre veheti fel a versenyt - neki három meccs jutott szövetségi kapitányként.