Azt hiszem, Gellei moldovai veresége volt az utolsó, ami igazán fájt. Azóta is jöttek a lángosok szép számmal, de rinocéroszbőrt növesztettem, már egyik sem érintett meg annyira. Örülni még mindig sokkal jobban szeretek, azokra jobban is emlékszem, amikor valami kellemes történik. Ritkább is, biztos azért. De a megalázó, meg történelmi, meg sorsfordító vereségek már tökre összefolynak, mert egyik sem fordította meg a sorsunkat. Ugyanolyan kilátástalanul szarok vagyunk.
Kereső
Követők
