NST

Azt hiszem, Gellei moldovai veresége volt az utolsó, ami igazán fájt. Azóta is jöttek a lángosok szép számmal, de rinocéroszbőrt növesztettem, már egyik sem érintett meg annyira. Örülni még mindig sokkal jobban szeretek, azokra jobban is emlékszem, amikor valami kellemes történik. Ritkább is, biztos azért. De a megalázó, meg történelmi, meg sorsfordító vereségek már tökre összefolynak, mert egyik sem fordította meg a sorsunkat. Ugyanolyan kilátástalanul szarok vagyunk.

Lassan már alig van csapat az ötödik kalapban, amelyikkel kapcsolatban nincs kellemetlen élményünk, sőt a hatodikban is ott figyel Málta és Liechtenstein. Arról meg végképp nincs elképzelésem sem, mi a bánatos lófaszt keresünk a másodikban a belgákkal meg a horvátokkal. Mindegy is, biztos azért vagyunk ott, mert megvertük a svédeket, vagy mert Gera csodaszép gólt rúgott a hollandoknak.

Amiért mégis felbasz ez az északírek elleni vereség, az inkább ahhoz kötődik, amit ma Laci írt a Cinken. Engem nem a szurkolói kártya idegelt fel, mert valahogy kibírom, hogy évente egyszer nem megyek ki Hantával a Bozsikba középkorú nőket fojtogató cigányokat nézni (tényleg megtörtént), és nem is azzal van a legnagyobb bajom, hogy felrittyentettünk egy stacit egy gazdasági társaságnak, mert megtehetjük.

Azabaj

Ezeknél sokkal nagyobb baj, hogy a mi kis országunkban egyáltalán nem nevetséges feltételezés, hogy Csányi direkt csinálja ezt Orbán kedvenc játékszerével, a fodballal. Direkt ritkítja azt a maroknyi embert , aki még kimenne egy meccsre, röhög a markába a magyar klubcsapatokon, és szánt szándékkal ültette a válogatott kispadjára a lehető legvállalhatatlanabb jelöltet.

Nem az ötlet volt rossz, hanem... ja, de mégis.

Nem is mondom azt, hogy rossz ötlet volt a háromvédős rendszer, főleg, mert arra készültünk, hogy az ulsteriek öt védővel állnak fel. Tehát elméletben ez egy jó döntés. De elméletben a kommunizmus sem rossz ötlet, csak az ember természetétől fogva képtelen működtetni. Hasonló a helyzet a magyar válogatott védőivel, akik között egy sincs, aki pályafutása során jelentős tapasztalatot szerzett volna a háromvédős rendszerben való helyezkedésben. Jogos, a Lipták-Juhász-Vanczák hármas mindegyik tagja alkalmas lenne ebben a rendszerben játszani, csak egyik sem teszi, és ez hoz magával néhány kellemetlen mellékhatást.

Az első északír gólnál furcsamód a könnyedén átjátszott Vanczák hibázta a legkisebbet: a Sioni Chiellini egyszerűen csak rossz ütemben lépett ki. Juhász és Lipták viszont pont azt csinálták, amit akkor kellett volna csinálniuk, ha ők ketten belső védőt játszanak egy négyvédős rendszerben: Lipták kirontott a labdásra, Juhász meg elindult a Vanczákot átjátszó labdást biztosítani, és így tök üresen érkezett mögötte a pár pillanattal korábban még tökéletesen levédekezett embere. Nem mintha Balogh és Gyurcsó annyira levágta volna a szárnyvédő feladatát, de jelen helyzetben ez volt a kisebbik probléma. [video]

A második gólt ugyanakkor foghatjuk arra, hogy 10-en voltunk, de ennél érdemesebb megnézni az alábbi képeket. Még azt sem mondhatjuk, hogy rendezetlenek vagyunk, a 16-oson belülre érkező passz is csak természetétől fogva riasztó, hiszen megvagyunk középen, mindkét támadóval jön az embere. Sokkal nagyobb baj, hogy mindkettőt megverik erőszakosságban, frissességben, és persze ami a legfontosabb, gyorsaságban. Szegény Giorgio meg besodorja. [video]

A dolog tragédiája, hogy a rendszer hibái nem kerülhettek a meccs alatt napvilágra, mert az északírek csak egy-egy egyéni hibából tudtak eljutni a kapunkig. Egy az egyben Juhász magabiztos volt az egész meccsen, még azt is lehet mondani, hogy Varga és Dzsudzsák (valamint a jól beugró Lovrencsics) mellett a mezőny egyik legjobbja volt. Semmi nem utalt rá, hogy ha ez a középfos, tökéletesen egydimenziós északír csapat a lepkefingnál eggyel jelentősebb nyomást fejt ki, azonnal előjönnek a rendszer hibái. Pedig így lett, és nem is azt kérjük számon, hogy miért nem _tolódott hátra ész nélkül mindenki a vezetés megszerzése után, hanem azt, hogy miért kellett ilyen helyzetbe hozni ezt az egyébként is rogyadozó, a közepesnél se egyénileg, se csapatrészként nem jobb védelmet.

Pintér nem annyira fogalmatlan, mint amilyennek mutatja magát, amikor meg kell szólalnia. Ez a háromvédős dolog legalább valami volt, miközben eSándor úgy tolta szarásig a 4-2-3-1-et, hogy a rendszer alapvető feltételeiből legalább kettő még a legjobb napokon sem volt meg a magyar válogatottban. Utoljára Koeman próbálkozott hasonlóval. Mármint valamivel (ő pont ezzel amúgy).

Ehetnénk sonkás tojást, ha lenne tojásunk és sonkánk

De ez, mint kiderült, kurva rossz ötlet volt. És nem is a hollandok mutatták meg, de még csak nem is a finnek. Hanem Észak-Írország, méghozzá azzal, hogy nagyjából 10 percre futballozásra kényszerítettük. Ami nem erős oldala.

Nekünk sem az. És kulcsfontosságú, hogy ezzel tisztában legyünk, amikor értékeljük a látottakat. Nem nagy újság, hogy szarok vagyunk. Kevés jó játékosunk van, a közepesek közül sem mindenki áll rendelkezésre. Csak gyengékből állunk jól, pontosan ezért lenne szükségünk egy olyan edzőre, aki hozzá tud tenni annyi pluszt a magyar válogatott játékához, hogy ne égjünk rommá minden jöttmenttel szemben. Nem kell nagy varázslóra gondolni, pont elé lenne valaki, aki mondjuk Sousa-módra megtanít egy játékelemet. Nem is kell többet, elég elsőre egy is. Aztán ha az megy, akkor lehet tovább gondolkodni.

Via Trollfoci

De Pintér Attila nem fog semmiféle ilyen pluszt hozzátenni a válogatotthoz. Ő kitalálta most ezt, és ha bejön, Zombori és Bognár egymást túlkiabálva emelte volna pajzsra a magyar szakmát. És hát be is jöhetett volna ugyanígy, mert elég kutya volt az ellenfél, de még így sem. És ha egy ilyen semmilyen csapat 10 perc alatt meg tudja mutatni, mennyire volt rossz ötlet, akkor nagyon rossz ötlet volt.

Egy ideje már leszoktam róla, hogy egy-egy selejtezősorozat első meccse elé úgy üljek le, hogy az adott tornára való kijutást komolyan fontolóra vegyem. Bár nem a csapatunk javult akkorát, hogy felkorbácsolja az optimizmusomat, ebben a mostani sorozatban régen látott esélyünk lett volna rá, hogy kijussunk. Azért csak lett volna, mert most már bravúr kell, és nekünk a kötelező is komoly gondot okoz. A remény olyan luxus, amit a mi generációnk nem engedhet meg magának a magyar futballal kapcsolatban. Most az ölünkbe hullott, de mielőtt egy kicsit élvezhettük volna az ízét, a csapat a térdünkre okádott egy mélyről jövőt. Köszi szépen.