Már megint a románok ellen kell játszani. Vannak olyan ismerősök, akikkel sokkal gyakrabban találkozik az ember véletlenül az utcán, mint az indokolt lenne, és mint ahányszor szeretnénk. Románia is ilyen egy ideje, és ebben semmi jó nincsen. Félreértés ne essék, a román válogatott nem jó, sőt inkább rossz európai viszonylatban. A korábbi csapataikhoz képest nincsenek játékosaik. Európában most nagyon kevesen tudnának felsorolni nullánál több román válogatott játékost. Magyart meg főleg. Az a statisztikai adat sem szól persze mellettünk, hogy amióta az eszemet tudom, nem vertük meg Romániát fociban. Szóval a válogatottunk pár óra múlva megint nekivág a feladatnak, hogy legyőzze Romániát nagyon sok év után. A tekintetben semmi nem változott, hogy a játékosaink olyanok amilyenek. Az a kérdés, hogy az az ember, aki körülbelül 30 éve az első olyan magyar ember szövetségi kapitány, akinek van respektje külföldön és van tapasztalata arról a futballról, amit a világon játszanak, át tud-e adni bármi olyat a játékosoknak, amitől azok is tudni fogják ezt.
Nem nagyon tudnék olyan reális dolgot mondani jelenleg, ami miatt többen leülnének megnézni a mostani meccset, mint az, hogy Dárdai lett a szövetségi kapitány. Mindenki olyan játékosokat szeretne látni a válogatottban, mint amilyen ő volt. Mindig azt emelik ki vele kapcsolatban, hogy mennyit küzdött, milyen sok hajtott a pályán. Igen, ez az alap, e nélkül nem megy, de a másik a koncentráció. Szerencsére most nem hallok túl sok nyilatkozatot, túl sok fogadkozást.
Azzal kell foglalkozni, ami a dolguk. Még teljesen amatőr szinten is mennek el azon meccsek, hogy az ember éppen beesik munkából és azt sem tudja, hol van éppen, amikor a hibájából kapnak egy gólt. Én, ha kérhetnék valamit a játékosainktól, azt kérném, hogy tényleg az legyen, amit mondani szoktak, hogy a következő meccsre koncentrálunk. Koncentráljanak, hogy ne legyenek olyan hibák, mint legutóbb Bukarestben. Remélem, Dárdai erre sarkallja őket, hogy tényleg azzal foglalkozzanak, amivel kell egy mérkőzés előtt. Szerintem ő tudja, hogy mivel kell, míg Pintér Attila nem tudta.
Nem nagyon kell szerintem nekünk más szövetségi kapitány. A külföldi, mire felfogja, hogy mire vállalkozott, már rég nincs itt. A magyar, aki a "szemen köpött" szakma képviselője pedig egytől egyig alkalmatlan arra, hogy nemzetközi szintű sportteljesítményt csiholjon ki a játékosokból. Jogosan van szemen köpve egyébként, úgyhogy továbbra se higgyetek Bognár Gyurinak. Dárdai gyakorlatilag az egyetlen olyan kapcsolatunk a valódi labdarúgással, aki magyarként még nem ásta el magát és vannak olyan ambíciói, hogy irányítsa a válogatottat. Ahelyett, hogy bárki beszólogat neki, nagyon örülhetünk, hogy ebben a közegben vásárra viszi a bőrét értünk.
Most az edző van a középpontban, de amúgy lesz meccs is, ami onnantól már nem rajta múlik. Mint mindig, mostanában is divatos szidni a rendszert, hogy az akadémiák nem termelnek ki elég jó futballistát, meg hogy minek ezeknek ennyi és ilyen drága stadion. Jogosak ezek, mert a rendszer rossz és ez mind igaz, de ha lenne két-három jó játékosunk, akik miatt érdemes focit nézni, akkor mindenki leszarná, hogy honnan bukkantak fel és hogy milyen stadionban játszanak.
Mindezzel azt akarom csak mondani, hogy ha a válogatott játékosokban lenne annyi, hogy edzői unszolás nélkül is kihozzák magukból a maximumot, akkor sokkal előrébb járnánk. Az északírek ellen is nagyon sok volt az alibi, rossz teljesítmény ráadásul kulcsposztokon, támadóposztokon. A válogatottban az olyan középcsapatoknál, amilyennek a miénknek is kellene lenni, sokkal több múlik az egyének képességein, mint a taktikán és a hazai bajnokság színvonalán meg az egyebeken.
A román csapat egyébként nyert 1-0-ra Görögországban, egy zárt kapus meccsen. Amit láttam belőle, az alapján megérdemelten győztek. A védelmük erős egyébként, Chiriches, Rat, Grigore meg a most hiányzó Tamas is jók voltak. Ezek rendes csapatokban játszanak, de azt azzal érik el, hogy mondjuk egy görög válogatott ellen nem félnek odalépegetni az elején és magabiztosan teszik a dolgukat, hiszen ők egy ország legjobb futballistái. Ezt soha nem érzem a magyar válogatott játékosain. Előre szerintem gyengébbek a románok, nincsen normális csatáruk, ez a Keserű nem ügyetlen, de ha nem adjuk neki oda a labdát, mint a múltkor Maricának akkor azért ennyire nem kell tartani tőle. Egy stabil csapat a románoké, de nem kell tőlük tartani összességében sem.
Én inkább magunktól tartok, bár, hogy őszinte legyek, Dárdai kinevezése kicsit kihúzott abból a gödörből, amiben voltam az északír meccs után. Nagyon remélem, hogy amiket Dárdai mond, azokat látni fogjuk a pályán is. Nincsenek igazán jó játékosaink, de azt nem igaz, hogy nem lehet megoldani, hogy egy meccset lehozzunk kapott gól nélkül. Biztosan meg lehet oldani, hogy mi is stabilak legyünk. Támadásban pedig vannak a keretben gyors, lendületes emberek, Dzsudzsák, Lovrencsics vagy Stieber, Gyurcsó, ezekben van lendület, amiből a múltkor nagyon keveset láttunk. Szalai visszatérésének örülök. Neki sem okoskodnia kell meg szövegelni, hanem gólt rúgni a Hoffenheimben is és a válogatottban is és akkor minden rendben lesz.
Nagyon furcsa előérzetem van, mert a múltkori meccs és az összes nagyon várt meccs tapasztalata alapján egyértelműen égni fogunk és még az is ajándék lesz, ha nem lesz nagyon csúnya, ehhez képest valahol nagyon mélyen meg bizakodó vagyok, és ez amiatt van, hogy legalább most a szövetségi kapitány valóban szerethető és bízom benn, hogy jó döntéseket fog hozni meccs előtt és közben is. Nem nagyon érdekel a csoport majdani végeredménye, én is csak a következő meccsre koncentrálok inkább mert már gyerekkoromban elengedtem a kvalifikáció gondolatát. Azt szeretném, hogy ne kapjunk ki a románoktól, sőt nyerjünk, mert az egyáltalán nem lehetetlen.
Hajrá Dárdai, hajrá, magyarok!
[Garcia bőrmester]
Kereső
Követők
