Egyetlen pozitívuma volt a Juventus gyalázatos éveinek: egyszer sem kellett játszani a csúcson lévő Barcával, sem az Európa Ligában, sem amikor zsinórban szállítottuk a hetedik helyeket a Serie A-ban, de azt orrontom, ez ma véget ér. Egyéb megérzésem nincs, a Porto-Monacót jó lenne elkerülni, mert a futballromantikus bemondások csak addig tartanak, amíg nem kell valamelyiket nézni a BL-elődöntőben, mert az obligát lelkesedést akkor majd felváltja a mi a faszt keresnek itt ezek? kórus, szóval mindenkinek elemi érdeke, hogy így legyen. Egyébként is, már Donald Gibb is megmondta a Véres sportban: itt az ideje, hogy megkülönböztessük a kezdőket a haladóktól.
Egyetlen Juve-meccset sem utálok annyira, mint ezt, és egyetlen kapus sincs akkora hordó, mint Peruzzi. Pedig már az elején ott láttam a mennyországot Vieri oldalhálójánál, aztán hogy bíztam Puhl Sanyiban, hogy nem adja meg az első gólt, mert volt valami bizonytalanság, legalábbis szegény Jenő azt jelentette a helyszínről, Hitzfeld, az elaggott rozmár meg csak kummogott a bajsza alatt. És hát persze, hogy a mocskos, áruló Paulo Sousa, hejj, betyár, tönkretetted a magyar focit is!
Ma 76 éves minden idők leghíresebb német sajtótájékoztatójának szellemi atyja, Giovanni Trapattoni. De ez még nem minden.
Másra tényleg nincs is szükség a hétvégéhez. Enjoy, aki még esetleg nem ismerte.
Kereső
Követők
