NST

Franciaország utoljára a tragikus 2015. novemberi estén találkozott Németországgal. A meccsre rányomta bélyegét a párizsi tragédia (amelyről a játékosok a meccs lefújásáig nem tudtak), de a játék nagy vonalakban az alábbiak szerint alakult:

1. Németország 5-4-1 (lehet ezt csavarni, de ez áll legközelebb a valósághoz) felállásban játszott, hátul Rüdiger-Boateng-Hummels, előttük Khedira és Schweinsteiger. A támadók között Müllert, Draxlert és Gomezt találjuk. A két szélső/szárnyvédő Hector és Ginter, utóbbi rendkívül ekkor gyenge formában.
3. Franciáknál 4-3-3 felállás, hátul Varane és Koscielny, a hatos pozícióban Diarra, elől Griezmann, Giroud és Martial. Benzema és Valbuena már ekkor elkezdtek kikopni a játékból ügyes-bajos dolgaik miatt.
    

A meccsen sokáig az volt a legérdekesebb momentum, hogy a kezdőrúgáshoz a labdát egy 50 cm-s távirányítós Volkswagennel hozták be. A német támadók többet kezdeményeztek, Müller elképesztő sokat játszott a vonalak között, Draxler többször is megverte a lomha Sagnát és Varane-t. A legparább szituáció az volt, amikor Ginter befelé húzódva jól kombinált Müllerrel, aki Gomezt patyolattiszta lovőhelyzetbe hozta. Kimaradt, de Varane és Evra helyezkedése inkább fogócskára hasonlított. Deschamps ezt a meccset az atlétikai pályán nyerte meg, kihasználva a németek koncentrációs kihagyásait (érdemes megnézni mikor születtek a gólok) Martial – akkori – világbajnok formáját.

Gólok:

• ’46 - Martial balról befelé cselezve egyedül megeszi Rüdigert és Gintert, laposan beadja a keresztbe futó Giroud-nak, aki közvetlen közelről bevágja. Boateng és Hummels nem követték le a mozgását, de Martial dicséretére legyen mondva, két embert egyedül eliminált.

• ’85 – Coman labdát szerez középen, kiugratja a villámgyorsan felnyargaló Matuidit a balon, beadás, Gignac fejesgól. Gyors és kicsit opportunista találat egy addigra feljebb tolt német csapat ellen.
• Hülyeség lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni, de érdekes referenciaként szolgálhat egy fél évvel ezelőtti összecsapás, főleg, hogy a csapatok azóta nem kezdtek el merőben mást játszani. Jöjjön pár jóslatba csomagolt gondolatsor.

• 1) A németek nem fogják erőltetni a 3 védős felállást
• Ebben lehetnénk a legbiztosabbak, de NST-dialektusban ebből bármikor kisülhet egy ordas nagy jinx. A babonát félretéve, számtalan érv szól amellett, hogy miért fognak visszatérni négy védőhöz.
• Egyrészt, ebben a játékrendszerben nem uralják a középpályát a francia medvecsapda ellen. Khedira a sürgősségire kényszerült, marad Kroos és egy jómadár, akiknek át kell játszaniuk a vonalakat. Ez utóbbi úgy néz ki Schweinsteiger lesz, de Löw Emre Can mellett is dönthetne, ha nagyobb sebességet szeretne vinni a támadásaiba.
• Másrészt, a hármas védelmi sor szárnyvédőkkel kiegészítve nem a német játékrendszer alapvonása. Azért alkalmazta Löw ezt az olaszok ellen, mert így tudta visszaszorítani az olasz wing-back-ek kibontakozását. A franciáknál ilyen helyzet nem áll fenn. Novemberben Löw kipróbálta ellenük, nem jött be.

Szintén megfontolandó, hogy a labdabiztos védők közül Hummels nem fog játszani, nélküle viszont csak Boateng marad, akit Guardiola egy zavaros pillanatában még a középpályára is feltolt, de ilyen kockázatot nem valószínű, hogy Löw bevállal. Mustafi ide, vagy oda.

Végül pedig Özil és Müller kiválóan lezárták az olaszok ellen a középpályás passzsávokat, ami a franciák esetében Pogbáékat jelenti, így elérhetik, hogy a legmélyebben fekvő Kanté kérje és osztogassa a labdát, ezzel a játékot a szélek felé terelve, ami finoman szólva sem a Kékek felségterülete.

2) A franciák vissza fognak térni a 3 kp-s rendszerhez

Ennek is több oka van: Izland ellen nem kellett bebiztosítaniuk magukat, Matuidi és főként Pogba védekezési fegyelme elég volt a tohonya izlandi kontrák ellen. Németország viszont sokkal gyorsabb a támadásvezetésben és ha sikerülne egy feljebb merészkedő Pogba mögé kerülniük, Kanté lesz a biztonsági poroltó.

Előfordulhat, hogy a traktor adottságokkal bíró Rami visszakerül a védelembe, ezzel viszont elég komoly támadási felületet nyújtatnának a fritzeknek. Kroos-t vagy Matuidi, vagy Griezmann fogja letámadni, amivel komoly négyzetmétereket hagyhat maga mögött, ezeken viszont viszont csak Evra járőrözik, ezért oda kelleni fog egy gereblyéző ember.

Szintén a német taktika része, hogy a szélsők (Müller, Özil, Draxler) sokat húzódnak befelé, akiket valakinek fel kell vennie, ezt pedig legtöbbször a fedezet fogja megoldani.

3) A franciák el fogják kerülni, hogy a kapunak háttal játsszanak

Ha volt tanulsága a franciák első négy és fél meccsének (és a novemberi, németek elleninek), az egyértelműen az, hogy a csapatnak nem erőssége a pozíciós játék. Felállt védelem ellen mind a belső védők, mind Matuidi úgy viszonyulnak a labdához, mintha futóhomokban lenne a lábuk, ez pedig értékes időt ad a németeknek a kényelmes tolódásokra és kitámadásokra.

Deschamps ezt azzal oldotta fel az Írország elleni pocsék első félidő után, hogy lehozott egy középpályást (Kanté), helyette feltolt egy szélsőt (Coman), ezzel közelebb rántotta egymáshoz támadósorának elemeit (Giroud-Griezmann), akik a közelségnek köszönhetően felgyorsították az összjátékot az ellenfél térfelén.

Ez ellentmond ugyan annak, hogy a franciák várhatóan 3 kp-val fognak kiállni a németek ellen, de G&G várhatóan többet fogja keresni egymást, a Grízember által hagyott űrt pedig Matuidi a signature move-jával, a csuklós busz eleganciájú felfutásaival fogja kipótolni.

A francia játéka akkor érvényesül igazán, ha van mélység, ez novemberben, valamint Izland ellen is megmutatkozott. A német csapat többre hivatott annál, minthogy hátralépve kivárja az ellenfelet, viszont ha labdát vesztenek, a franciák nem fogják mindig megvárni, amíg komótosan visszarendeződnek. A balhátvéd Hector látszólag nem érzi a ritmusváltásokat és valamivel lassabb is a kelleténél: egy ereje terjében lévő Comannak ez csemege lehet: egy-az-egy elleni szituációkban egyértelműen a franciánál az előny, így tehetünk egy óvatos alaptétet arra, hogy kezdő lesz.

4) Rami vagy Umtiti?

Itt nehéz dűlőre jutni. Umtiti beugróként nem játszott láványosan Izland ellen és Deschamps nem szokta csak úgy felborítani a hierarchiát.

Rami sem a természetes szelekciónak köszönheti, hogy eddig jutott, hanem annak, hogy a temérdek sérült mellett egyedül ő maradt meg a jobblábas védők közül (Umtiti ballábas). Rami mellett több érv szól: az EB-n négy meccset lenyomott Koscielny-vel és a kezdeti kapkodások is alábbhagytak. Pazar a fejpárbajokban, a fizikai harcban, de a sprinteknél annyira lassú, hogy még a sportmelltartójába szerelt GPS is inkább rágyújt egy cigire, minthogy ezt mérje.

Egy olyan német csapat ellen, amely villámgyorsan tud felfejlődni és a földön tartja a labdát, életveszély Ramit a pályán tartani. Szinte biztos, hogy elő fog fordulni félidőnként két-három helyzet, amikor a németek 3v4, esetleg 3v5 helyzetben fogják rávezetni a labdát a francia védelemre, lendületből. Ha egy Draxlert vagy Götzét a téglalábú Raminak kell felvennie, könnyen kikerekedhetnek buta hibák, vagy suta labaszerzési kísérletek. Deschamps-nak nagyon nyomós érv kell, hogy Ramit visszarántsa a kezdőbe. Ehhez a meccshez egyszerűen Umtiti kell.

5) A németeket a jobb oldalon fogjuk többet látni

Mert Evra.

6) A franciák fizikailag oda fogják tenni magukat

Novemberben a német mezőnyfölény ellenére Diarra 10 interceptiont hajtott végre, a franciák a párharcaik 74%-át megnyerték. Izland ellen a legtöbb második labdát (vagy hívjuk simán lepattanónak) vissza tudták szerezni, ezzel elérve, hogy ne kelljen folyamatosan hátrálniuk. Pogba idővel irgalmatlan szintre küzdötte fel magát, az Írország és Izland ellen visszaszerzett labdákból minden negyedik az ő nevéhez fűzhető (21/85).

A németek ellen komoly fegyelem és rengeteg izotóniás lötty fog kelleni, hogy végigbírják a védelmi visszarendeződést. De mindez támadásban is érvényre juthat: Franciaország az EB-n  rúgott 11 góljából 5-öt szerzett fejesből. Parádés légi párbajokra számíthatunk.

7) Megint látunk pár korcsolya-mutatványt

A világ legszarabb munkái között ott van a macskakaja kóstoltatási felelőse, a pornós mozi takarítója, a falfestékek száradási ellenőre és a Vélodrome gyepmestere.

8) Ha lesz tizenegyes-párbaj, azt a franciák nyerik

Mert ugyebár a németek már ellőtték a karma-pontjaikat Buffonék ellen.

10) Valaki elő fog bújni az árnyékból

A tegnapi szörnyűségtől eltekintve az elődöntők köztudottan izgalmasabbak szoktak lenni, mint a finálék: a végjátékról való lemaradás kisebb kudarcnak tűnik, mint egy döntő elvesztése, ez az elmetrükk pedig idejekorán kiugraszthatja a nyulat a bokorból.

Mi lenne, ha az eddig birodalmi rohamosztagos-pontossággal lövöldöző Thomas Müller szerezne egy győztes gólt? Vagy Anthony Martial testébe belebújna Lilian Thuram szelleme? Az sem kizárt, hogy Götze véletlenül Mario Gomez 49-es csukáját fogja felvenni, amivel egy élesen belőtt labdára megadatna neki az a létfontosságú centiméter.

De eljöhet az idő, amikor csak két dolog lesz biztos: Moussa Sissoko győztes kapáslövése és Patrice Evra Meccs Embere-díja.

11) A németek az elején nyerhetik meg a meccset

Kínos szokása lett a francia válogatottnak, hogy mérgezett egérként kapkod a mérkőzések első perceiben. A Kékek kulcsjátékosai pazar szezonjuk eredményeképp erejük teljében játszanak, de Németország új szintet fog hozni. Ha Löwnek jó a szimata, az első negyedóra kulcsfontossággal fog bírni, mert a németek nem fognak ajándékba kivárni és visszavonulni, ahogy azt az izlandiak vagy a románok tették. Ahogy viszont haladni fog a meccs a maga medrében, úgy fog nőni a francia csoda valószínűsége, mert az említett kulcsjátékosok jobban fejezik be a meccseiket, mint ahogy elkezdik.

Összefoglalva, mindkét csapatnak megvan a kelléktára egymás kioltására. Német oldalról a hiányzók miatt (Hummels, Khedira, Gomez) kevesebb az ütőkártya, de adott minden, hogy tompítsák a franciák erősségeit (középpályások mobilitása, lézerpontos vertikális passzok, spontaneitás a támadóharmadban), valamint kiaknázzák a gyengeségeit (lassú védelem, gyenge bal szél).

Ugyanakkor a franciák puttonyában is rengeteg a tartalék (izom-Sissoko/Cabaye, lendület-Martial/Coman és pontrúgások-Payet), amihez Deschamps általában jó érzékkel nyúl.

Ez a meccs könnyedén egy birkózásos tapogatózásba torkollhat. De ha valamelyik fél előbb gólt szerez, az edzők kezeiből még érdekes kártyák kerülhetnek elő.