NST

Itt volt már az ideje, hogy egy teljes játéknap a kapusokról szóljon. Volt már bírózós, csatározós, hátvédezős, visszavont deep lying registás (pirlós) nap, most végre a kapusoké volt a főszerep – bár ettől Akinfejev minden bizonnyal szívesen eltekintett volna.

A zinternet mai sztárja nem más, mint egy lejárt szerződésű, de a híresztelésekkel ellentétben nem hatujjú kapus, aki egészen elképesztő teljesítménnyel döfött bele egyet a bírózás rémétől menekülni próbáló brazilokba. Most meg az van, hogy Brazíliának alsó hangon egy hétig azt kell hallgatnia, hogy „már a horvátok ellen is csak a bíróknak köszönhette.”

Brazília, bár sokan úgy értékelik, hogy beégett Mexikó ellen, valójában nem sokat veszített az első meccsen felépített renoméjából. Mert hát lássuk be, a brazilok a nyitómeccsen sem játszottak jól, ha a Dani Alvesre bohócsipkát húzó Olic öt évvel fiatalabb (vagy van egy öt évvel fiatalabb, hasonló kvalitású horvát a keretben), még csúnyább lehetett volna a bemutatkozás. Mexikó ellen volt az első félidőben egy nagyon erős 20 perce Brazíliának, de az, hogy ezt a részt megúszták a mexikóiak, és főleg az, hogy onnan simán visszalépkedtek a meccsbe, számomra nem a brazilok kritikája, hanem a muchachók dicsérete.

Tudom, nem sokan értenek egyet velem, de számomra az A csoport második meccse Mexikóról szólt. Az odáig tiszta sor, hogy a játékuk nem fekszik Brazíliának, és az ötvédős rendszerrel még mélyebbre tolták Scolari seggébe a petrencés rudat, de ezt is lehet jól és rosszul csinálni. Mexikó jól csinálta, ráadásul gyorsan, szervezetten és nagy szívvel játszott, kivált onnantól, hogy a szünetben rájöttek, nincs igazán mitől tartaniuk.

Köln felé zötyögve Egri Vityával dumáltam a brazilokról, és nekiszegeztem a kérdést, nem hiányzik-e ebből a csapatból egy center, mire ő azt mondta, lehet, hogy Fred (= Fredzsi) szar, de csak öt méterről kell majd bepasszolgatnia a labdákat, mert a mögötte játszók annyira jók. A futball azonban sokkal kegyetlenebb annál, hogy ilyesmi megtörténjen. Biztosan mindenki emlékszik senki nem emlékszik Guivarc’h-ra, a világbajnok francia csatárra, aki se cselezni, se gólt lőni nem tudott, viszont volt egy tulajdonsága, amiből a csapata többet profitált: meg tudta tartani a labdákat. Frednek egyelőre csak a színészi képességeit ismerjük, és ha nem is vagyunk kispolgári módon a népi attribútumok megszállottjai, azért a braziloknak legyen már egy normális csatáruk, a kurvaéletbe. Képzeljük el, hogy egy Romario szaladgál Neymar előtt. Vagy ne is menjünk odáig, legyen mondjuk egy Adriano. De még egy Luis Fabiano is felüdülés lenne ezt a romhalmazt elnézve.

De vissza a lényeghez: itt a vébé, de lehet, hogy az év védése is.

2002 átok volt Dél-Koreának

Akkor nyilván bírták rohadtul, hogy elődöntőt játszhatnak a vébén, de szerintem azóta már százszor megbánták a hazai rendezésű tornán történteket. Korea egy életre elveszítette a semleges szurkolók szimpátiáját, élő ember nincs, aki képes nekik drukkolni. Még a németek ellen sem! Pedig egyébként egyáltalán nem rossz, amit csinálnak, de tegnap az oroszok ellen (akiknek meg csak a sportpályán tud szurkolni az ember, sehol máshol) arra kellett rájönnöm, csinálhatnak, amit akarnak, azok a rohadt csalók maradnak, akik kiejtették az olaszokat és a spanyolokat 2002-ben. Sajnos a szurkolói lélektan ilyen, szerintem a mi generációnknak ki kell halnia, hogy megbocsásson nekik a világ.

Nekem Oroszország – függetlenül attól, hogy Korea sokkal jobb, mint vártam – csalódás, az meg még inkább, hogy Capello kezdi elveszíteni az egyetlen igazán fontos skilljét. Ő ugyanis soha nem szép, meg látványos, vagy éppen igazán eredményes csapatokat rakott össze, hanem nyerőket (popp már a kommentmező felé görget). De a legutóbbi két állomása, azaz a két általa irányított válogatottnál menet közben elmaradt a győzelem, és megmaradt a nézhetetlen, szar játék. Ez az angoloknál még elfogadható, hiszen soha nem tanulták meg rendesen azt a játékot, amit feltaláltak, de az oroszok a szó szoros értelmében játsszák a futballt. Nekik nem biztos, hogy Capello a legjobb megoldás, még akkor sem, ha a csapat hiába játszik általában jó focit, nyerni, sőt, döntőbe jutni sem nagyon szokott. Valószínűleg most sem fog.

Mindettől függetlenül persze meg is nyerhették volna a Dél-Korea elleni meccset, hiszen volt helyzetük hozzá, de Akinfejev – aki az iszonyatos potya előtt is bizonytalan volt néhány esetben – úgy döntött, ellopja a show-t. Pedig jó kapus, de ilyet utoljára Bonner csinált utoljára, meg Pagliuca majdnem, de neki mázlija volt a végén. Kellenek a vébére az ilyen drámák, de most nem lennék a helyében azért.

A belgák ocsmány szarok voltak, De Bruyne és Hazard játszott egyedül a hype-hoz méltón, és aztán érkezett a Unitedből kis híján korbáccsal elhajtott Fellaini, aki gyakorlatilag egyedül megfordította az Algéria elleni meccset. Nagyjából ennyit érdemes tudni a mérkőzésről. Kérem, kapcsolja ki. Ja, még ennyit: 

Illetve még annyit, hogy az algériaiak (és nem algírok) kapusa, aki többször is elég bizonytalanul mozdult ki a kapujából, Fellaini második kapura tartó fejesét hatalmas bravúrral tolta a léc fölé. Ez még 1-1-nél történt, úgyhogy simán hozzácsaphatjuk a kapusok napjáról szóló poszthoz. 

Ma pedig az lesz, hogy

lehet, hogy kiesnek a spanyolok. Ehhez nem is kellene másnak történnie, mint hogy a hollandok a papírformának megfelelően leverjék az ausztrálokat (akik egyébként nekem bejöttek Chile ellen), a spanyolok pedig kikapjanak Vidaléktól. Ebben az esetben Spanyolország a franciák és az olaszok által kitaposott, lófaszokkal ékesített ösvényen indul el hazafelé, nektek pedig az összes ismerősötök kiposztolja FB-ra, hogy „a spanyol válogatott ellátogatott egy árvaházba…”

Szerintem nem fognak kiesni, bár azt csúnyán benéztem, hogy ebből lehet dupla-duplázás, mert az már látszik, hogy nem lehet. Illetve akkor talán igen, ha Del Bosque fogja magát, és a vébé közepén alapjaiban borít fel mindent, amire két éve készül, de ennek elég kicsi az esélye. A sikerességének pedig még annál is kisebb.

Captain Obvious jelenti: a Kamerun-Horvátország vesztese kiesik a világbajnokságról.