Bemutatkozott a teljes E-csoport, az egyik végső győzelemre komoly eséllyel pályázó dél-amerikai csapat, meg a magyar bajnokság összes reprezentánsa is. Meglepetés még kicsi sem született, azonban a gólvonal-technológia első értelmes munkája miatt mégis részesei lehettünk egy aprócska focitörténelemnek.Vb-naplónk az eddigi legkevesebb izgalmat hozó nap összefoglalójával és egy európai rangadót is tartogató nap beharangozójával jelentkezik.
A Svájc-Ecuador sajnos arról marad emlékezetes, hogy ez volt az a vébé-meccs, ami alatt botrányos hajrával kizúgtak a férfi kéziseink a világbajnoki selejtezőben. Miközben a szlovénok öt gólt vertek ránk az utolsó négy percben, addig az E-csoport nyitómeccse haladt szépen a békés döntetlen irányába, egészen a 92. percig. Ekkor Arroyo került óriási ziccerbe és úgy gondolkodott, hogy egy csel még simán belefér, hiszen azzal is megy az idő, vagyis miután belövi még kevesebb ideje lesz Svájcnak a válaszra. Az Egyenlítő környékén már meg is választották az Év mamlaszának, hiszen Behrami becsúszva szerelte, majd azzal a lendülettel elindult a ecuadori kapu felé.
A végigvitt kontra közben a Napoli játékosának a torna egyik legszebb jelenetét is sikerült beillesztenie, amikor Super Mariót megszégyenítő gyorsasággal pattant fel, miután a saját térfele közepén egészségesen felrúgták. Svájc ezzel bizonyította, hogy hiába helyezte rájuk Kovács Kálmán már két éve az esélyesség terhét, ők bizony képesek eredményesen focizni. Az már más kérdés, hogy ez a fegyelmezett, de elég ötlettelen játék, mire lesz elegendő a továbbiakban. Mivel Halmai Gábor szerint nincs Cristiano Ronaldójuk (parádés meglátás), így később sem várható javulás ötlet terén.
A franciák meccsére már zavaró körülmények nélkül fókuszálhattunk, de mindhiába, mert az első félidő végén kiosztott kiállítás-tizenegyes kombóval sem a Deschamps-legénységről, sem Hondurasról nem tudtunk meg többet, ráadásul utóbbinak a himnuszáról is lemaradtunk (a franciáékét még magyarul is tudjuk: csak jöjj, csak jöjj, öntözze hát...) a hangosítás hiánya miatt. Írhatnánk, hogy a brazil spori elég rendesen belenyúlt a meccsbe, hisz Pogbát simán kiszórhatta volna látványos törlesztésért, no meg a Juve középpályása a tizenegyesnél túljátszotta még Fredet is, de még sem tesszük, mert Honduras szinte a kontra lehetőségét is feladta, meg egyszerűen éreztük a franciákban az erőt. Meg is választottuk a meccs emberének Valbuenát, aki egy sebességgel és két motivációs fokozattal az egész mezőny felett állt. Benzema már csak lubickolt a jóban, igaz, elég eredményesen.
A második félidőnek sportértéke nem nagyon volt, így átvehette helyét a technika. Az első napok komikus erődemonstrációi után végre élesben is vizsgázhatott a gólvonal-technológia. Ráadásul rögtön úgy, hogy nekünk kétszeri lassítás után is inkább vonalnak tűnt, vagyis valószínűleg ezt a szabályos gólt ember nem adta volna meg a helyszínen. Érdekes módon Gundit nem nagyon győzte meg a gép és még percekig hallgathattuk, ahogy küzd a látottak és az érzései között megjelenő feszültséggel, miközben lelki szemeink előtt egy önkívületi állapotban maszturbáló Slepp Blattert és egy végtelenül szomorú Frank Lampardot láttunk.
A legjobban várt derbi az éjféli bosnyák-argentin volt, ahol némi meglepetésre a "fradi", a "ferencváros" és az "eftécé" szavak hangzottak el legtöbbször. Besic meg is hálálta a bizalmat és csapata egyik legjobbja volt, mi több, talán az egyetlen, aki a kezdők közül még a végén is bírta erővel. Fel is merül rögtön a kérdés az erőállapotával kapcsolatban, hogy a magyar bajnokságban hazudott-e lefelé, vagy tegnap felfelé. A válasz lényegtelen, végre jó volt megint magyarnak lenni!
Ahogy a francia meccset a tizenegyes, úgy ezt a korai öngól helyezte a "nem sok mindent tudunk meg a mérkőző felekről" kategóriába. Az argentinok sokáig egészen kilátástalanul játszottak, mintha őket fogta volna meg a gól (például többször Agüero fejére ívelték fel a labdát, nyilván sikertelenül). Aztán ahogy fáradtak a bosnyákok, úgy kezdett látványos lenni a sebességkülönbség a mérkőző felek között. Di María és Messi ekkor már egy-egy ütemmel megelőzte ellenfelét, így azt sem mondhatjuk, hogy a semmiből jött az előny megduplázása. A Barca sztárjának gólöröme mindent elmondott a rá nehezedő nyomásról, megkockáztatjuk, hogy ez a gól fontosabb volt az argentin csapatnak, mint maga a győzelem.
A bosnyákok mindenképpen rászolgáltak a szépítő gólra, de a bravúrhoz a kulcsembereik extra teljesítménye is kell majd. Pjanic és Dzeko sem volt képes kiemelkedni, különösen utóbbi produkciója sikeredett visszafogottra, így várnia kell, hogy gondosan mondatba építsük az "Art Dzeko"-s szösszenetünket. A dél-amerikaiaknál sem villogtak a nagynevek, így a legjobb argentinnek Manu Ginóbilit választottuk, aki a padról beszállva 19 ponttal négy-négy lepattanóval és assziszttal segítette bajnoki címhez csapatát. Egészen pazar volt, amikor a felállt Heat-védelem ellen - Bosh-t is eltakarítva a levegőben - zsákolt, mindezt 36 évesen. Én 35 vagyok, de már a népszabit nehéz kirántani ziccer közben a lábam alól, ráadásul a hétkezdésemnek úgy hiányzott ez a három vb-meccs utáni NBA-döntő, mint Svájcnak Shaqiri beadásai.
Kicsit az M1-ről. Próbálunk úgy hozzáállni a szakértésekhez, hogy inkább szórakoztasson minket, mint felbosszantson, de a birkatürelmünk kezd rohamosan fogyni. Többek között nehezen értelmeztük Bánfi Jani azon szófordulatát is, hogy "nem tudjuk, mit jelent Honduras harmadik helye a selejtezőben, mert nem ismerem a rendszert". Mi van?! Nem azért vagy ott, hogy ezt megosszd velünk?! Kipróbáltam, éppen egy guglizás és két kattintás, hogy lássam az összes selejtezős meccsüket, ahonnan kiderül, hogy például Mexikót verték idegenben, de legyőzték USA-t is, igaz, kikaptak Panamától. Mondjuk, engem érdekelt is... (ő mondjuk már két éve is képes volt az osztrák keretet ismeretlennek nevezni) Aztán azt végképp nem nevezném szakértésnek, hogy a Halmai Gabi elmeséli a gólt, mintha a Vakok Intézetében tartana élménybeszámolót. Meg is jegyeztük, hogy pont ilyen volt a pályán: lekövette, ami történt, de nem nagyon értette, mi és miért történik körülötte. Nyilván jelzésértékű az is, hogy olyanok ülnek a stúdióban, akik az utolsó vb-sanszunknál pályán voltak. Véletlenül majdnem 7-1-et írtam, pedig az 1-7 volt. Az előbbi érintettjeiből már csak egy maradt...
Újabb csoport érkezik (G) és azt is meglátjuk, hogy van-e sansz még egy akkora Argentína-Nigéria meccsre, mint 94-ben. Egyértelmű, hogy a napi kínálatból a német-portugál mindent visz, de amennyiben CR nem tud játszani, sok jót nem jósolunk Portugáliának. Az USA-Ghána első negyedórája meg leginkább arról fog dönteni, hogy kedden is mosogatólevek leszünk-e.
Tippjeink, mert ebben nagyon rosszak vagyunk:
Németország - Portugália 3-1
Nigéria - Irán 4-0
USA - Ghána 2-2 (itt van a legnagyobb esély egy Robbie Keane duplára)
Kereső
Követők
