NST

A cím nem azt jelenti, hogy a végső győzelemre is esélyesek csapatok bemutatása következik, sőt mindegyikük deficites valahol, de hát az embert és a futballcsapatokat is a hibáik teszik érdekessé. Szubjektív lista a kedélyborzoló csapatokról.

Anglia

Mióta Roy Hodgson a kapitány, az angoloktól nem vár senki semmit, mármint elsöprő rohamokat, ellenállhatatlan darálást és pergőtüzet biztosan nem. A csapat végső sikerét cirka 27 az 1-hez adják a fogadóirodák, ilyen gyalázatos oddsz talán még sosem bélyegezte az országot, de legalább ők sem áltatják tovább magukat azzal, hogy favoritok lennének.

Az angoloknak a siheder támadóikkal formás kontracsapatuk lehet a vébén, már ha teljesül az a feltétel, hogy a védelem jól bírja a nyomást. A középső védőpáros, Jagielka és Cahill azért nem egy Rio Ferdinand-Sol Campbell, és a két szélső védő is inkább támadásban erős. Viszont a csoportjuk nem feltétlenül indokolja, hogy itt nagy bekkelésre kell berendezkedni, várhatóan sem az olaszok, sem az uruguayiak nem akarják majd a kapujukhoz szögezni őket, sőt talán ez az, amit a legkevésbé akarnak, hiszen a négy angol támadó veszett gyors. Mindenesetre ha az angolok továbbmennek a csoportból, akkor pitlák ellenfelük lesz a C-csoportból, a legjobb nyolc közé jutás pedig már biztosan nem lesz kudarcélmény.

Hodgson számára nem az a pech, hogy erős csoportba kerültek, hanem hogy Uruguay és Olaszország negatív szívóhatása miatt vélhetően nem tudják majd azt a kontrajátékot játszani, amiben a legerősebbek lehetnek, így mindenképp érdemes lesz nyomon követni, hogyan alkalmazkodnak a környezethez.

Külön posztot is megérne Steven Gerrard szezonja. A vb mindenesetre a legjobb alkalom, hogy a nagyon randán végződő bajnokság után az angol válogatott kapitányaként rakja össze magát. 

Belgium

A belga szövetség nemrégiben 4-3-3-as rendszerre állította át a teljes utánpótlás koncepcióját, és ebben a formációban játszik Marc Wilmots válogatottja is. A selejtezőkön mindössze négy gólt kaptak, és veretlenül jutottak Brazíliába – tizenkét év után először.

Ettől függetlenül épp a védelem lehet a leggyengébb pont. Elsősorban azért, mert a két szélsővédő posztján is várhatóan középső védő játszik majd. 

A csapat legerősebb pontja a középpálya: a Courtois-Kompany-Witsel tengelyt valószínűleg Dembele és Chadli erősíti majd. A támadók közül a középcsatár posztja kérdéses. Benteke sérülése miatt tulajdonképpen Lukakunak kéne végigdarálni a vb-t. Neki viszont extra motivációja is van: szeretné végleg eladni magát a Chelsea-ből, az Atlético Madrid pedig minden szempontból ideális lehet a számára, ha José Mourinho meg tudja szerezni Diego Costát, de ehhez vélhetően a vb-n is bizonyítania kell. Szélső támadó van viszont rogyásig a csapatban: Hazard, Mirallas, Mertens, De Bruyne és Januzaj a választék.

A csoportból tovább kell menniük, ott pedig Németország vagy Portugália jöhet szembe.

Chile

Jorge Sampaoli csapata hű maradt Bielsa elveihez, sőt talán meg is fejelte azokat. A jó Jorge folyamatosan pulzál, őrjöng, hajszolja a csapatot, szidja a bírókat: Chile a vb legszórakoztatóbb csapatának ígérkezik.

Sampaoli a felállást is folyamatosan váltogatja, az elmúlt hét meccsükön háromszor állt fel három védővel, négyszer pedig néggyel. A stílus azonban mindig változatlan: agresszív letámadás legkésőbb a félpályán, magasra tolt védelmi vonal és erős széljáték. Ez utóbbi inkább kényszer, mint választás, Chilének ugyanis gyakorlatilag nincs értékelhető középcsatára.

Elefántcsonpart

Évek óta az egyik legszórakoztatóbb afrikai csapat, amely gyalázatos sorsolást kapott az előző két vb-n, most viszont Yaya Touréval és az utolsó tornájára készülő Drogbával végre eljuthatnak az egyenes kiesésig – a C-csoport a torna leggyengébb eresztése. Edzőjük az a Sabri Lamouchi, aki az 1990-es évek emblematikus játékosa volt Franciaországban, a szakmát pedig Guy Roux keze alatt tanulta.

A 4-3-3-as felállásban játszó csapat megfirkálni, szétpasszolni nem fog senkit, de a gőzkazán piszkáló még hatásos fegyverré nemesedhet a kezük között.

A védelem itt is problémás, Zokora és K. Touré lassan várhatja a nyugdíjszelvényt, kell is az erősítés a középpályára, ahol Romaric vagy Tioté robotolhat még a védelem előtt, hogy valahogy megszerezzék és felküzdjék a labdát a támadóharmadba. Yaya Touré a világ egyik legjobbjává vált posztján a ManCityben, a villámgyors Gervinho és Kalou pedig arra pont megfelel, hogy szélső betörésekkel szolgálja ki Drogbát. Tőle azonban szintén nem várható el, hogy minden meccsen 90 percet pályán legyen, helyettese Wilfried Bony lehet a Swansea-ból.

Németország

Egyéniségeket tekintve a németeknek Beckenbauerék óta nem volt ilyen tehetséges generációja – ők legalábbis ezt mondják magukról. Vészjósló azonban, hogy rengeteg gól esik a meccseiken, a svédek ellen játszott 4-4 és 5-3 mellett is számos gólzáporos meccsük volt (Kamerun ellen 2-2, Paraguay ellen 3-3, az Egyesült Államoktól pedig ki is kaptak a közelmúltban 4-3-ra).
 

Erre jön Gomez és Reus sérülése, Özil gyengébb formája és a klasszikus középcsatár hiánya: nem valószínű, hogy Klose alapember lehet a vb-n, Götze, Müller vagy Schürrle pedig nem érzi igazán a hamis kilences szerepét.

Van viszont rengeteg univerzális szélső és támadó középpályás, ehhez párosuló fokozott játéktempó, letámadás, és a labdatartásból induló meredek ritmusváltás. A leglátványosabb meccsekre és drámai fordulatokra a németektől számíthatunk leginkább. Különösen, ha bajba kerülnek, és átállnak 4-1-4-1-re, ahol Lahm már védekező középpályás, előtte pedig Müller-Özil-Götze-Schürrle és Klose nyomasztja majd az ellenfél védelmét.

Olaszország

A Serie A hanyatlása ellenére Cesare Prandelli következetes tartja magát nyilatkozataiban ahhoz, hogy az aprólékos felkészülésnek, a mentális erejüknek és taktikai fegyelmüknek köszönhetően felveszik a versenyt a világ legjobbjaival, ami a legutóbbi Eb-n be is igazolódott. A jelenlegi helyzetük azonban nem annyira szexi, de Olaszország 1982-ben és 2006-ban is nehéz helyzetben várta a vébét, ám ez a legjobbat hozta ki a csapatból.

Gondok most is vannak, a balhátvéd posztja például kritikus lehet. Talán az a legvalószínűbb, hogy Buffon elé Prandelli felrakja a komplett Juventus-védelmet. Montolivo sérülése is komoly érvágás, a keretben nincs igazi helyettese, Marchisio és Aquilani kerülhet szóba, nekik viszont finoman szólva sem volt erős szezonjuk. A csatárposzt szintén kritikus. Balotellit és Cassanót nem lehet kiszámítani, Immobile és Insigne pedig nagyon tapasztalatlan, Cerci döglusta.

Azt is mindenki tudja, hogy az olaszok játéka Pirlóra épül, aki őt megállítja, megállítja a válogatottat is. Ráadásul a kemény csoport miatt most nehezen férhet bele az olaszoktól megszokott lapos start, ráadásul ők játszanak a legrosszabbkor Costa Ricával, pedig a várható döntetlenek miatt a gólkülönbségnek nagy szerepe lehet a csoport végén.

Uruguay

"Tudjuk, hogy nem lehet minket a favoritok közé sorolni. De azt is tudjuk, hogy ha megfelelően felkészülünk, akkor mindenkinek nagyon meg kell majd szenvedni ellenünk, és ez áll majd a gondolataink központjában" – nyilatkozta a vb előtt Oscar Tabarez szövetségi kapitány, és bár sok újat nem árult el a csapatáról, ezeket a szavakat érdemes komolyan venni.

Uruguay most is azt fogja csinálni, amihez a legjobban ért, az pedig a védekezés. Az előző vébén minden meccsükön kevesebbet birtokolták a labdát, mint az ellenfél, kapura lövésből viszont mindig nekik volt több.

A védelem előtt a csillagromboló Arevalo Rios horgonyoz majd, mellette Gargano vagy a támadó szelleműbb Lodeiro bukkanhat majd fel. A stabil védekezésből szélen vezetett kontrákkal riogat a csapat, az viszont kérdéses, hogy a sérüléséből összetákolt Suárez, és a gyengébb szezont futó Cavani mennyire lesz éles a befejezésekkor.