Lehunyt szemmel, mély átéléssel, kétpofára habzsolom, hogy Football's coming home, de ezek az angolok néha tényleg annyira fájdalmasan ostobák, hogy azt nem lehet rákos szendvicset majszolva kibírni. Most éppen Raheem Sterlingre gondolok, hogy hát, ööö, nem is az a heti százezer font, ne értse félre senki, csak hát, ööö, és hát tulajdonképpen, ööö, trófeák, ez az, igen, trófeák!4!! A népek meg sopánkodnak, hogy jajj, hát ez a tehetséges gyerek, future star, hot prospect, mi lesz most, az a legkevésbé sem zavarja őket, hogy Sterlingnek - amellett, hogy kétszer már tényleg eltalálta a kaput - van néhány hiányossága. Például, hogy nem tud labdát kezelni. Vagy hogy nincs esze passzolni, a kapu előtt pedig kegyetlen, mint Mesut Özil. Azért remegő farpofákkal figyeljük a híreket, ki lesz a szerencsés nyertes, én például simán el tudom képzelni a Sterling-Bajner-Alan Smith tridentet a Notts Countyban.