NST

A Real Madrid 2014-ben végül ismét felért a csúcsra, és megszerezte 10. BEK/BL-győzelmét. Az Atlético majdnem hazaért az egész szezonban látott tökéletes védekezésével, de az utolsó meccsre felélték saját magukat. Különös tragédia mindebben, hogy ha Diego Costa, aki szinte egymaga cipelte eddig a csapatot, nem lép feleslegesen pályára a döntőben, akkor a meccs végén Simeonénak maradt volna egy frissítő/időhúzó cseréje, és talán minden másként alakul. Ehelyett egy másik csere, Marcelo és Isco pályára lépése hozott döntő fordulatot a meccsben.

A felvezetésben alapvetően az Atlético Madrid védekezését elemeztük. Elsősorban azért, mert a stílusuk annyira meghatározó, hogy az ellenfél – ez esetben a Real Madrid – nem nagyon tehet más, mint hogy alkalmazkodik. A védekezés bemutatásához a két csapat első, szeptemberi bajnokiját használtuk, amelyet idegenben nyert 1-0-ra az Atléti. Taktikai szempontból tulajdonképpen ez ismétlődött a lisszaboni döntőben, ám a meccs jellegében sokkal közelebb állt a második, 2-2-re végződött bajnoki összecsapásukhoz, amelyen a 82. percben egyenlített Ronaldo, és amely ha hosszabbítással folytatódik, valószínűleg a Real sima győzelmével ér véget.

Az Atlético stílusa alapvetően iszonyatos fizikális igénybevételre épül, a csapat védekezése és támadása is dinamikus mozgásokon, párharcokon és sprinteken alapul. A saját maguk által tempót komoly ellenféllel szemben nem is bírják 90 percig. Ebből a szempontból hasonlítanak a Borussia Dortmundra, mint ahogy az idei BL-döntő is hasonlított a tavalyira. Akkor a Dortmund esett vissza teljesen a második félidő végére, és maradt végül alul az utolsó pillanatokban, most az Atléticóval történt hasonló. Diego Simeone csapata saját magát emésztette fel az idény során, amelynek utolsó meccsének utolsó 30 percében mentálisan és fizikálisan is megsemmisült, pedig csak percek választották el a duplázástól. Ebben persze a Real Madridnak is megvolt a szerepe.

Ha van tökéletes játékos, akire építeni lehet az Atlético elleni játékhoz, akkor az Angel di Maria. Gyors, robbanékony, védekezésben garantáltan meg tudja védeni a mögött játszó szélsőhátvédet, labdaszerzést követően pedig félelmetes érzéke van a kontrák felépítéséhez, ami messze nem merül ki abban, hogy gyors, és nem lehet utolérni, mert passz- és ütemérzéke is kiváló. Emelett taktikailag is sokoldalú - ha nem lenne, akkor Bale érkezésekor ő lett volna az első távozó, ám végül épp ellenkezőleg lett: a Real Madrid egyik legfontosabb játékosa jelenleg Di Maria.

Ancelotti taktikája

A döntőben labda nélkül alapvetően 4-4-2-t játszott a Real Madrid.

Elsősorban azért, mert a jobb oldalon Bale képes lett volna megoldani a védekezést 4-2-3-1-ben is, azonban Ronaldóra – ahogy az sokszor bebizonyosodott – ebben a szerepben nem lehet számítani. Emiatt védekezésben Ronaldo lett a legelső ember, aminek megvan a maga előnye is, a kulimunkát viszont Di Maria végezte helyette a bal oldalon. Di Maria azért is kulcsszereplő védekezésben, mert labdaszerzés után képes azonnal elindítani a támadásokat, akár egyéni megindulással, akár hosszú indítással.

Támadásban 4-3-3-ra állt áll a Real. Ebben a felállásban azonban a három támadó (elsősorban persze Bale és C. Ronaldo) sokkal centrálisabb szerepben mozog, mint a 4-2-3-1 esetében, ahol szélsőként szerepelnek, és ahol Bale és Ronaldo cselezőkészsége, sebessége sokkal jobban érvényesül, mint a tizenhatos környékén mozogva, ahol nincs előttük terület. 4-3-3-ban Di Maria és a két szélsőhátvéd vette át.

4-3-3-ban a támadók a tizenhatos két sarkáról indulnak befelé, a középpályások szerepe pedig jól elkülönül. Khedira a védelem előtt biztosít, és ő indítja el a támadásokat. Modric a csatárok mögötti területen mozog, Di Maria pedig a széljátékért felel. Az Atlético ellen BL-döntőben egyébként több beadása volt (23), mint bárkinek ebben a BL-szezonban (adott meccsen).

Sokoldalúság arra is alkalmassá teszi Di Mariát, hogy Coentrao szerepét is átvegye akár védekezésben, akár támadásban. A döntőben tehát a bal oldal teljes szerepkörét (szélső hátvéd, szélső középpályás, szélső támadó) megvalósította, és nem ritkán belső középpályásként segítette Modric támadásszervezését.

A döntő előtt az Atlético védőmunkáját elemeztük, most logikus a végső győztes támadójátékát vizsgálni. Különösen, ha tudjuk, hogy Karim Benzema egyetlen egyszer ért labdába az ellenfél tizenhatosán belül, kapura lövése pedig nem volt. Hogy lehet ez?

Labdakihozatal és támadásépítés
Ez most elég hülyén néz ki, de szerepek szerint a Real támadásépítése 2-1-2-2-1-2-nek felel meg, ami nevekkel Ramos+Varane – Khedira – Modric+Di Maria – Coentrao+Carvajal – Benzema – Bale+Ronaldo. A két középső védő marad a helyén, a szélsővédők viszont messze fellépnek az ellenfél térfelére. A támadások a védelem előtt biztosító Khedirától indulnak ki, akinek semmilyen más feladata nincs, mint hogy eljuttassa a labdát Modrichoz vagy Di Mariához, akik általában a szélsővédőket futtatják.

A képen Ronaldo áll a körben, de nem a név a lényeg, hanem hogy a visszalépő középcsatár szerepét láthatjuk. Általában Benzema feladata volt, hogy középen elkérje a labdát a középpályásoktól, így biztosítva a támadás folyamatosságát. Ez a szerep – amelyben szinte végig a kapunak háttal állva, mások kiszolgálása törekszik – vezetett a korábban említett elrettentő statisztikához.

Akár a felfutó szélsőhátvédek, akár a visszalépő középcsatár segítségével jut el az ellenfél kapujához a Real, a támadások befejezése már Ronaldo és Bale dolga. Így persze ki vannak szolgáltatva a többiek játékának, ráadásul bár mindketten alkalmasak a feladatra, alapvetően szélsőként érvényesülnek az adottságaik, ezért is voltak haloványabbak szombaton.

A meccs fordulópontját Ancelotti kettős cseréje hozta el, amivel egyébként annak ellenére nem vállalt őrült kockázatot, hogy Khedira helyére egy támadó középpályást hozott. A Real stabilizálni tudta a labdatartást, könnyebben építették fel a támadásokat, és vagy Modric vagy Isco mindig közel tudott kerülni a kapuhoz.

Khedira és Isco támadóharmadban adott passzait hasonlítja össze a kép - kékkel a sikeres átadások, pirossal a rontott passzok, világoskékkel az átlövésekhez vezető lekészítések:

Marcelo is nagyon hasznosan szállt be a játékba, ő Di Maria szerepét vette át, innentől kezdve gyakorlatilag balhátvéd nélkül játszott a Real. Viszont a pálya közepén nagyon megerősödött és felfrissült a csapat, ami támadásban jóval nagyobb előnyt jelentett, mint amekkora biztonsági kockázat volt benne, hiszen az Atlético a meccs utolsó harmadában már nem nagyon tudott kijönni a tizenhatosáról, a játékosok végletesen elfáradtak.

Az eddigieket próbálja meg összefoglalni a videó a Real védekezésétől a támadásszervezésen át a végkifejletig.

Néhány érdekesebb statisztika a végére:

- Az Atlético Madrid BL-döntőben szerepelt kezdőcsapata összesen 41.1 millió euróért került jelenlegi csapatához, vagyis feleannyiba sem kerültek, mint Gareth Bale

- Gabi mutatta be a legtöbb sikeres becsúszó szerelést (49) az idei BL-sorozatban. A második helyen Koke és Ramíres végzett 38-cal

- A Real Madrid játékosai követték el a legtöbb gólhoz vezető hibát a sorozatban, összeen 4-et

- Sergio Ramos a szezon utolsó hét meccsén hat gólt szerzett a Realban

- Diego Godin az első uruguayi, Gareth Bale az első walesi, aki gólt szerzett BL-döntőben

- Bob Paisley (Liverpool) után Carlo Ancelotti (Milan 2x, Real Madrid) a második edző, aki háromszor is megnyerte a BEK/BL-t

- Az Atlético Madrid veretlenül zárta a 2013-2014-es BL-szezont

- Cristiano Ronaldo 17 góllal új rekordot állított fel az egy szezonban szerzett BL-gólokat tekintve