Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Ki lesz a spanyol Benedek Tibi?

0

A Maracana bejárata előtt óriási szobor áll. A szobor Bellinit, az 1958-as brazil válogatott csapatkapitányát ábrázolja: megdicsőült ábrázattal áll a talapzaton és a Rimet Kupát emeli a magasba. Maga a talapzat már 1950-ben elkészült. Úgy volt, hogy Ademir alakja kerül oda. Nem került, a talapzat még nyolc évig üres maradt. Szerda este óta – ha szimbolikusan is – újra üresen áll, a bajnok megint elesett a Maracanában.


Spanyolországgal ugyanaz történt, mint 2012-ben a magyar vízilabda-válogatottal. Ez a csapat végigverte a világot, stílusban és eredményben is olyat mutatott, amit korábban senki. A nagy menetelés végére felemésztette önmagát: súlytalan, kizsigerelt szellemekként lebegtek a pályán, a tüzes lasszóval vadászó chileiek pedig könyörtelenül elvették, ami jár nekik.

Benne volt, hogy bukás lesz a vége, armageddon lett. De nincs ezzel semmi baj. Ez a csapat százszor kivívta magának a jogot, hogy a költői igazságszolgáltatás által ott semmisüljön meg, ahol naggyá lett.

Ugyanaz a stílus, ami az út elején behozhatatlan helyzeti előnyt jelentett a spanyolok számára, béklyóba verte őket a végén. Már nem hozzájuk alkalmazkodott az ellenfél, ők alkalmazkodtak saját magukhoz, és az ezzel járó ötlettelen, kiégett fáradtsághoz. Mégis, méltatlan sunnyogás lett volna Del Bosque részéről, ha a vb előtt félreállítja ezt a generációt, a koncert így volt teljes.

"Ma kicsit meghalt a futball” – kommentálta a meccset egy barátom, de nem azért, mert a tiki-taka lenne maga a futball, hanem mert ennyi tisztelet kijár annak a csapatnak, amelyre mondjuk 50 év múlva is emlékezni fogunk, arra, hogy mit találtak ki, és mit valósítottak meg.

A futball véget nem érő ciklikussága biztosítja az örök változatosságot, mint ahogy a fejlődő kultúrák kultikus centrumai is örök vándorlásban voltak. Annyi biztos, hogy a talapzat üres, de hogy lesz-e újabb korszak a labdarúgásban, az már igencsak kérdéses, mint ahogy az is – sőt talán ez a legérdekesebb – hogy a spanyol labdarúgás milyen konzekvenciákat von le a történtekből.

Nagy szarban nincs az ország, a spanyol utánpótlás következetesen agyba-főbe veri az ellenfeleit. De Gea, Isco, Carvajal, Deulofeu, Thiago és Rafael Alcantara (Rafinha), Tello, Ander Iturraspe, Koke, Gabi, Jese … pedig már akár holnap bevethető, szóval a legnagyobb kérdés az, hogy ki veti be őket.

A nagy öregek, Luis Aragones és Del Bosque mögött nincs hasonló karakter, a fiatalok vagy elérhetetlenek, vagy túl fiatalok. Guardiola lenne az obligát választás, de ő nem lesz. Benítez szintén mozdíthatatlannak tűnik, Luis Enriquét most nevezték ki a Barcához, Rudi Garcia inkább francia, mint spanyol, Roberto Martíneznek még be kéne mutatkoznia az öltözőben, Juande Ramoson túl vagyunk, így az első szusz végére maradt Unay Emery. A kérdés eldöntéséhez jobban kéne ismerni a spanyol futball belső hierarciáját, illetve azt a döntéshozó mechanizmust, amely végén kijelölik az új spanyol válogatott irányát.


"Uraim, megtiszteltetés volt..."


Alapvetően nem a tiki-taka vallott kudarcot, hanem a mögötte álló emberekről kiderült, hogy emberek. Ez a stílus nem jó félmegoldásokra, vagy tökéletesen használja az ember, vagy sehogy. A folyamat lineáris és következetes volt.

2012-ben Guardiola elhagyta a Barcát. A távozás elsődleges okaként mindig azt emelte ki, hogy már nem tudta motiválni a csapatát. És ha ő nem tudta, akkor más sem. 2013-ban szegény Tito Vilanova alatt szétesett a Barca védekezése, eltűnt a kérlelhetetlen letámadás, 2014-ben Martino alatt szétesett minden más is. Márpedig a Barca sorsa a spanyol válogatott sorsa.

A stílust kiismerték, 2008 óta a játékosok megöregedtek, és törvényszerűen jóllakottá váltak. Meredek indítások, tűéles kényszerítők és zseniális egyéni megoldások nélkül a tiki-taka öncélú, precíziós letámadás nélkül önveszélyes. Kiderült a Bayern ellen, kiderült az Atlético ellen, kiderült a Konföderációs Kupán és az előzőekhez képest döcögő vb-selejtezőkön is. Aztán jött a holland úthenger, miközben a spanyolok két meccsen 1041 passzal egy tizenegyesgólig jutottak.

Játékkoncepciót át lehet értékelni, de a futballstílust nem lehet használt kotonként eldobni a csúcs után. A spanyol válogatott unikumára lassú asszimiláció vár, vélhetően a németes irányt megcélozva. A labdatartásra építő futball maradni fog, csak a hatékonyságot, a támadások direkt befejezését és a taktikai sokoldalúságot kell csiszolni, illetve biztosan felül kell vizsgálni a Barcelonára épülő válogatott alapelvét, aminek lesznek előnyei, de hátrányai is.

A jövővel kapcsolatban megint érdemes párhuzamot vonni a magyar vízilabdával, a Londonban történtekkel és a poszt-Kemény Dénes korszakkal. Ahogy Kásás Tamás fogalmazott a VS-en: "a miénk egy sokkal családiasabb hangulatú csapat volt: ifikorunktól együtt nőttünk föl, sikerekkel, és aztán együtt kerültünk be a felnőtt válogatottba, ahol továbbra is megvolt a közös sikerélmény [~ La Masia]. Spontánabb csapat voltunk, rengeteg tehetséggel, sokszor egyénileg is meg tudtunk oldani egy-egy meccset. A [Benedek] Tibor-féle válogatott pedig egy részleteiben nagyon-nagyon megcsinált, tudatosan felépített gépezet. Ugyanúgy vannak benne tehetségek, de szerintem kevesebb, viszont nagyon fegyelmezettek és mindenki pontosan tudja, mi a dolga".

Már csak az a kérdés, ki lesz a spanyolok Benedek Tibije.

----------------

Este várhatóan egy újabb drámának nézünk elébe: Uruguay, 2010 nagy túlteljesítője 2014 nagy bucskázója lehet, az angolok tisztább játékkoncepcióval és jobb játékosállománnyal vannak most eleresztve (1-2). Elefántcsontpart és Kolumbia meccse könnyen a nemzetek közötti békés együttélés szimbólumá válhat (1-1), a görög-japántól viszont nem várunk az ég egy adta világon semmit (0-0).


comments powered by Disqus

Feedek

Követők

benitonstt heinrich pulga OutsideRB juergenw kiajobb rostas70 Roberto Carlos csker Integető lufiember United99 Viridis Aquilae vily35 nstvendégszerző sacer  benito BlueCech

Utoljára kommentelt posztok

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />

Reblog