NST

A futball alapvető kérdéseire egyrészt százhúsz éve keresik a válaszokat, másrészt százhúsz éve megy a vita. Hogy akkor a skótos passzolás az igazi, vagy az egyéni játékot kell erőltetni angolosan. Hogy oroszosan védekezni kell, és aztán támadni, vagy éppen a legjobb védekezés a támadás. Hogy 1-0 az igazi eredmény, ahogy az olaszok mondják, vagy az 5-3, ahogy a brazilok. De ezt az egészet átfogja egyetlen fogalom, a ’right way of playing’. Hogyan kell futballozni?

Ez attól függ, mit akarunk elérni, a magunk számára hogyan definiáljuk a sikert. A futballrajongók világa alapvetően két csoportra oszlik: azokra, akik önmagában a győzelmet keresik a játékban, és azokra, akik a szép játék következményének tartják a győzelmet. Feltétlenül az utóbbi csoporthoz sorolható Guardiola, ami persze nem azt jelenti, hogy a győzelem számára másodlagos, csak azt, hogy az odáig vezető úton más eszközökben hisz, mint mondjuk Mourinho. A pályán viszont nincs erkölcsi felfogás, meg morális világkép, csak eredmény van.

Röviden tegnap az történt, hogy egy reaktív kontracsapat eredményesebben valósította meg a saját stílusát, mint a proaktív, labdabirtoklása építő másik csapat. Azért, mert alapvetően jobban választotta meg a taktikáját, és az annak megvalósításához szükséges játékosok is hatékonyabbak voltak, mint a túloldalon.

A-csapat, B-terv

Az A-team ezen a párharcon a Real Madrid volt. A saját erősségeik (gyorsaság, atlétikusság, hatékony támadásbefejezés) tükrében alapvetően kedvező ellenfél ellen játszhattak, persze ehhez az is kellett, hogy védekezésben semlegesítsék az ellenfél erényeit. Ráadásul a visszavágóra alapvető helyzeti előnyt szereztek maguknak azzal, hogy már az első meccsen jól megérdemelt, 1-0-s vezetésre tettek szert. Semmi más dolguk nem volt, mint a tizenhatos előtt megállítani a Bayern, és a megszerzett labdákból kontrázni (nem mintha ez egyszerű lenne). Ancelotti jól választotta meg a fegyvernemet, és a 180 perc alatt nem volt 10, amikor kérdéses lett volna, ki áll jobban a versenyfutásban. Szó szerint.

 
A Real Madridnak 39 szerelési kísérlete volt, és látszik, hogy gyakorlatilag nem engedték be az ellenfelet a tizenhatosra. Ezzel szemben a Bayern csak 18-szor próbálkozott szereléssel, és ezek döntő többsége a saját térfelükre korlátozódik, egyszerűen ott érték csak utol a hosszú labdákkal induló Realt. Már ha utolérték egyáltalán.

Guardiola sokkal agresszívebben kezdte a meccset, mint Madridban. Érdemes összehasonlítani a tegnapi videót az első támadással: hazai pályán Ribéry és Alaba az első adandó alkalommal lerohanta Carvajalt a bal oldalon, ahogy az a lenti videóból is látszik majd. Guardiola tehát meglépte, amit számon kértek rajta az első meccs után, de ennek azonnali következményei lettek.

Az első Real-kontránál még vissza tudott zárni a védelem (Lahm, Alaba, Dante), és végül Neuer megszerezte a labdát. A másodiknál már csak Kroos segítségével voltak meg, és mindössze szögletre sikerült menteni a helyzetet, a harmadiknál már nem volt szabad védő, és meg is kapták a meccset lezáró gólt Ronaldótól, ami tökéletes szimbóluma is párharcnak: a Bayern megsemmisült, CR új rekordot állított fel.

„Természetesen el kell gondolkoznunk azon, hogy a megfelelő futballistáink vannak-e ehhez a játékstílushoz. Azt szeretem, ha döntően mi birtokoljuk a labdát, most pedig azért veszítettünk, mert ez nem volt így. Egyelőre azt tudom mondani, hogy át kell gondolnunk a helyzetet, klubszinten kell erről beszélnünk” – mondta Guardiola a vereséget követően, ami egyrészt előre vetíti, hogy valamin alapjaiban változtat majd, másrészt elég valószínűtlen, hogy ez így lesz.

A meccs kapcsán B-tervről beszélni azért nehéz, mert egy vegetáriánusnak sincs B-terve, ha a Mekiben pont előtte fogy el a saláta. A Realnak sem volt soha olyan B-terve, hogy agyondominálja a Barcát, maximum az alapjátékot lehet finomítani, hogy akkor alapvetően mélységi védekezésből kontráznak, vagy magasan letámadnak, de hogy a védekezés oldaláról fogják meg, az biztos.

Láttuk az Atléticót a Chelsea ellen, hát sok B-terv ott sem volt, pont annyira nem tudtak a Mourinho-busszal mit kezdeni, mint anno Guardiola. Szóval egy stílus olyan, amilyen, de attól nagyban eltérő B-tervekről beszélni nem lehet. Egy csapatnak csak a taktikai felállását lehet variálni, a stílusát jóval kevésbé. Például mi lett volna, ha Martínez pályán van, mint védekező középpályás? Egyrészt kinek a helyén? Másrészt őt nem futotta volna rommá a lendületből érkező Bale, Di Maria vagy Ronaldo? Dehogynem. Szóval lehet hülyézni Guardiolát, de akkor azt az A-terv érdemli meg, nem a B hiánya. A Real ellen kockáztatott, és azonnal kiderült, hogy nem volt jó ötlet.

A párharcok törvényszerűsége, hogy valaki el fogja bukni őket. A kérdés csak az, hogy feltétlenül idiótává változik-e attól valaki, hogy nem nyer meg egy meccset.
Jelenleg a Real Madrid annyiban feltétlenül jobb csapat – másképp megfogalmazva Ancelotti csapat- és stílusépítése annyiban jobb – mint a Bayern, hogy a támadás és a védekezés egyensúlya összhangban áll. Nem kell eszetlen kockázatokat vállalniuk, hogy gólhelyzeteket alakítsanak ki, és fordítva, nem kell beáldozniuk a támadópotenciált, hogy ne kapjanak gólt.

A Bayern óvatos volt Madridban: nem is rúgott gólt, de nem is kapott, csak egyet. Münchenben bátrak voltak, de még mielőtt kiderülhetett volna, mit ér a dupla széljátékuk, a Real berámolt kettőt. Az eredmény tükrében ez nem jelenthet mást, mint hogy Guardiola rosszul mérte fel vagy a csapata stílusát, vagy az ahhoz használt játékosok képességét. Ha bátor volt, akkor is kikapott, ha óvatos, akkor is. Mivel azt tudjuk, hogy a játékosai triplázó címvédők, így nyilván ő számította el magát, hiszen mindent egy lapra (stílusra) feltéve tervezett, ha ez nem működik, akkor az történik, mint tavaly a Barcával – még ha az oda vezető okok részben különböznek is.

Ezzel szemben a Real alapvetően képes kétféle stílust megvalósítani – mint ahogy a tavalyi Bayern. Ha kell, akkor kontráznak, ha kell, akkor simán dominálják az ellenfél térfelét, ráadásul mindezt anélkül, hogy bármelyik változattal is különösebb kockázatot vállalnának. Az viszont biztos, hogy bárki is kerül a döntőbe, a Real rá lesz kényszerítve a váltásra, se az Atlético, se a Chelsea nem fog kimozdulni a saját térfeléről, ha nem muszáj, vagy ha nincs náluk a labda.

Azért nem a negyedik BL-döntőjére készülő Ancelottinak kell aggódni (hacsak nem az Atlético mindent lebíró karmája miatt), de az öreg Maci Laci tevékenységének egy külön posztot szentelünk majd.

Addig is, a tegnapi videó tükrében összehasonlítjuk, mi változott a Bayern széljátékában, és milyen következményei lettek.