A Barcelona-Atlético Madrid utóéletét egy vendégposzttal zárjuk, amit attól a Heiszler Ákostól kaptunk, aki a helyszínen drukkolta/tombolta/szomorkodta végig az összecsapást, és aki nem az Atlétcio Madrid bajnoki címe miatt utazott ki, mint az kiderül. A posztot köszönjük, Ákosé a szó.
Két isteni pillanat volt szombat este a Camp Nouban, ahol a Barcelona elvesztette, az Atletico Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot. Az egyik, amikor Alexis Sanchez lábát elhagyta a labda, hogy aztán a nagyszerű Thibault Courtois bal keze, valamint a két kapufa találkozása közötti helyen, amely semmiképp nem volt nagyobb, mint egy futball-labda, becsapódjon; a másik, amikor a bíró lefújta a meccset, és a Barcelona közönsége senkitől - így egymástól sem - vezérelve spontán tapsban tört ki. A taps tisztelgett az Atléti kivételes teljesítménye előtt a nálánál háromszor nagyobb költségvetésű csapatok megelőzésével, és egyúttal tisztelgett mindaz előtt, ami az FC Barcelona: tisztesség, méltóság, nagyság és legelsősorban hit a saját erőben.