Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Mi a legfőbb különbség Heynckes és Guardiola között?

0

Mióta Pep Guardiola a Bayern edzője, egyszer sem nehezedett rá akkora nyomás, mint a kedd esti BL-elődöntő visszavágóján. A németeknek nem azzal van gondja, hogy 1-0-ra kikaptak a Bernebéuban, hanem a játékkal, amit a csapat mutatott. "Lassú, veszélytelen, kiszámítható" – írta másnap a Spiegel. "Ebből a játékból nem lesz triplázás!" – dühöngött a Bild, a lényeget viszont a Berliner Zeitung ragadta meg legjobban. "Lahmnak és társainak gondolatok helyett automatizmusokra szűkült a mozgástere. A klub olyannyira a saját monoton stílusa rabjává vált, hogy az már veszélyes. Úgy tűnik, Pep Guardiolának nem volt B-terv a fejében".

 

Ismerős lemez, a Barcelonánál ugyanez pörgött. Ott azonban annyira jól működött az A-terv, hogy nem is kellett B. A Bayernnél egyelőre kérdéses, így van-e, Guardiola mindenesetre egész másképp látta a Real elleni meccset, mint a német lapok.

"Minél előbb elveszíted a labdát, annál több és gyorsabb ellentámadást kapsz. Ezt mindenképp el akartuk kerülni. Nem akartam belemenni egy gyors, nyitott, fordulatos meccsbe, mert abban a Real a világ legjobbja. A meccstaktikát végrehajtottuk, csak a kulcspasszok hiányoztak" – nyilatkozta Pep a vereséget követően.

Mióta kinevezték Jupp Heynckes helyére, folyamatosak az összehasonlítások a két edző csapata között, és látszólag óriási a különbség. Pedig csak az filozófia más, a stílusjellemzőik megegyeznek: domináns labdabirtoklás, magasra tolt védelem, letámadás, lescsapda. A két edző közötti döntő különbség a kockázatvállalás, amit a filozófiájuk határoz meg.

Heynckes direkt támadójátékot vezetett be: az akciókat gyorsan be kell fejezni, lehetőleg átlövéssel. Két szélsőhátvédjét arra használta, hogy befussák a pálya teljes egészét, tőlük jöttek a beadások, és nagyon erős támogató játékot nyújtottak Robbennek és Ribérynek. Ez lett a védjegyük: az ellenfél szélsővédője ellen kialakított kettő az egy elleni kegyetlen széljáték, mindig az üres területeket, és a kaput támadva.

Guardiolától ez messze áll, sőt első lépéseként azonnal középpályást csinált Lahmból, a világ egyik legjobb szélsővédőjéből. De Rafinhából és főleg Alabából is, mert a szélsőhátvédekkel garantálja a középpályás erőfölényt. Guardiola azonban nem arra használta a dominanciát, hogy minél több és gyorsabb gólhelyzetet alakítson ki, hanem épp ellenkezőleg: így védekezett a Real ellen. A cél az volt, hogy a kapujuktól minél távolabb tartsák meg a labdát, kerülve minden kockázatot, egy az egy elleni párharcot, bármit, amivel a labdavesztést kockáztatják. Ennek érdekében beáldozta Alaba és Rafinha széljátékát. Emellett csak egy dologra fordított kiemelt figyelmet: a labda azonnal visszaszerzésére.

Nem igaz tehát, hogy Guardiola belehal a támadásszervezés szépségébe, épp ellenkezőleg: kinyírja azt. Értelmét tekintve a Bayern labdatartása a Real ellen pont akkora catenaccio volt, mint az Inter megbonthatatlan bekkelése Mourinho alatt. Csak az eszköz más, a cél ugyanaz.

A Bayern 72%-ban birtokolta a labdát a Bernabéuban, ugyanez a Barcelonával általában elég volt a Real ellen. Csakhogy a Bayern – legyen bármennyire jó csapat – kulcspasszokat tekintve nem biztos, hogy felér a Barcához; Götze, Kroos vagy Thiago nem ugyanaz, mint Messi, Iniesta vagy Xavi. És emiatt a Bayern csak a terv egyik felét képes hatékonyan végrehajtani (labdatartás, letámadás), a kulcspasszokra támaszkodó gólszerzés a Real vagy a Dortmund ellen is elmaradt. A képesség persze ott van bennük, de ehhez Guardiolának szabadon kell engednie a játékosok alapvető gyilkos ösztöneit.

Guardiola tulajdonképpen lejátszhatja ugyanazt a meccset a Real ellen, egy különbséggel, ez pedig a széljáték. A Bernabéuban Ancelotti minimum leduplázta, de sokszor letriplázta a Bayern szélsőit, Robbent és Ribéryt. Coentraónak Ramos és Isco segített be, Carvajalnak Pepe és Xabi Alonso. Elsősorban azért tudták ezt megtenni, mert Alaba és Rafinha mindig inkább a kontrák megakadolyázására vagy a középpályás labdatartás biztosítására rendezkedett be, nem arra, hogy a szélsőjük támadójátékát a leghasznosabban segítse. Ribéry és Robben egyedül maradt.

Ezt a jelenséget foglalja össze a lenti videó. A felvezetés a 2012-es BL-döntőről mutatja be Contento és Ribéry párosát. Minden akcióban azt keresték, hogyan tudják az üres területeket támadni, és beadással (Contento) vagy betöréssel (Ribéry) befejezni a támadást.

Guardiola nem ezt akarta. Kialakította a lehetőséget, de aztán a kapuban visszafordult: mindennél fontosabb volt a labdatartás, még pontosabban a labdavesztés megakadályozása. A szélső játékosok lábra passzoltak, nem az üres területre, és labdabirtoklás esetén középpályás szerepeket vettek fel – ha pusztán ezt az egy dolgot feloldja Guardiola, az év meccse jöhet este. Mert a kulcspasszokból labdavesztések lesznek, azokból meg Real-kontrák, azokból meg iszonyat nagy meccs. Főleg, ha azt is nézzük, hogy sérülések meg betegségek miatt Ancelottinak az utóbbi hetek nagy meccsein (BVB-visszavágó, Spanyol Kupa-döntő, BL-elődöntő) egyszer sem kellett eldöntenie, hogy a Bale-Ronaldo páros kedvéért feláldozza a megerősített középpályát.

Ugyanakkor Guardiola legalább annyira pragmatikus, mint Mourinho, és mivel még tulajdonképpen az 1-0 sem rossz eredmény neki, kisebb a valószínűsége, hogy alapjaiban más meccset lássunk, mint Madridban.

És akkor a lényeg: a Bayern München szélsővédőinek szerepe 2012-ben a BL-döntőn vs 2014-es BL-elődöntő a Real Madrid ellen.


comments powered by Disqus

Feedek

Követők

benitonstt heinrich pulga OutsideRB juergenw kiajobb rostas70 Roberto Carlos csker Integető lufiember United99 Viridis Aquilae vily35 nstvendégszerző sacer  benito BlueCech

Utoljára kommentelt posztok

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />

Reblog