Ritkán adatik meg, hogy az ember szánakozva nézze az egyik csapatot egy világbajnokság elődöntőjében (ez minden idők legsúlyosabb elődöntős kudarca, Uruguay is csak hatot vert a jugóknak az első tornán), de az utóbbi időben azért kicsit hozzászokhattunk, milyen érzés, amikor a szemünk láttára íródik futballtörténelem.
Németország az esélyeknek megfelelően, de roppant meglepő különbséggel tudatosította mindenkiben, hogy Motsching sr., a brazilbuzi sportszerkesztő nem a levegőbe beszélt, amikor azt írta, "ironikus, hogy Brazília pont a saját rendezésű világbajnokságra kénytelen az elmúlt 30 év leggyengébb válogatottját delegálni." Hét dolgot fogunk most kiemelni a történelmi szőnyegbombázásból.
[A mikrofonnál a nagyszerű Garcia bőrmester] Egy átlagos munkanap után, kicsit nehéz gyermeki várakozással tekinteni a közelgő elődöntőre, de lassan vissza kell költözni szellemileg Brazíliába. Van még egy pár óra addig az elődöntőig, ami szerintünk az előzetesen két legnagyobb esélyesnek számító válogatott között zajlik majd.
"A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket" - írja Dante, és ilyen kellemetlen helyre mi nem szeretnénk elszegődni még portásnak sem.
Mielőtt belebusonganánk, milyen rohadt gyorsan elszaladt a vébé jelentős része (már ami a meccsek számát illeti), gyorsan forduljunk arccal a negyeddöntők felé, ahova ugyan nem azok jutottak be, akiket vártunk, de ne tagadjuk: aki itt van, jogosan van itt (kivéve Argentínát és Brazíliát, de ezeken most lépjünk túl nagyvonalúan).
A negyeddöntők nem csak csapatok, hanem játékosok párharcai is lesznek. Utóbbiak közül szemeltünk most ki nektek hetet szíves emésztgetésre.
[A Nagyszerű Dino Vercotti sorait olvashatjátok!] Az 1986-os mexikói vébé két elődöntője idén a negyeddöntőben ismétlődik meg: az akkori német-francia mellett argentin-belga meccsre is sor került a négy között. Prémiumok, kapus által diktált taktika, megfoghatatlan Maradona - 1986. június 25., Mexikóváros.