A mutatott játék vagy a sztereotípiák? A nagy egyéniségek vagy a harmonikus egységben surrogó fogaskerekek? Megvan a negyeddöntők párosítása, kényszeresen sorrendbe kell rakni a válogatottakat. Kicsit a sorsolás és a nevek, nagyon az eddig látottak alapján, de főleg szubjektíven és félkomolyan, persze a legteljesebb szakmai igényesség mellett. Power Ranking.
Összeszokatlanabbak vagyunk, mint egy garázsbanda. Eltűnt egy posztunk az éterben, pedig ennél jobban nem is mutathatta volna magát, így most reblogoljuk saját magunk, Garcia bőrmester csapott/gabalyodott a húrok közé.
Akkor nem tudjuk, mi van, de az biztos, hogy eddig minden csoportgyőztes behúzta a nyolcaddöntőjét, Belgium ülhet a szamárpadba, ha nem verik el az amcsikat. Lett volna ma is posztunk, de lábtörésünk volt, megmagyarázhatatlan eltűnések, költözés, meg ilyenek, egy új kommentfogóval tér belénk vissza az élet, hogy a Rodriguezék alatt nem legyen háromszázcsilliárd komment, amitől összeomlik az internet maga. Holnaptól megint üzemi hőfokon dorombolunk.
Bal láb, kapáslövés, Rodriguez. És Garcia bőrmester. Az a közös bennük, hogy utóbbi hajlott kora ellenére annyira penge szellemileg, hogy felidézte az előbbieket 2002-ből, 2006-ból és (ez nem nagy kunszt) 2014-ből. Hajtás után három baszomnagy gól három nemzet három Rodriguezétől, mindhárom ballal, mindhárom kapásból. Idesüss.
Ez egy olyan világbajnokság, ahol a rengeteg meglepetés között olyanokat találunk, mint hogy a csoportkör után elindul hazafelé a két legutóbbi vébé győztese, az angol sajtó sztoikus nyugalommal fogadja csapata kiesését, az afrikaiak a harcosságuk helyett a kufárságukkal tűnnek csak ki, és Capello egymás után két tornán ég rommá aktuális csapatával. Természetes, hogy már a csoportkör tele volt olyan sorsfordító pillanatokkal, amikre feltétlenül érdemesnek tűnik egy posztot áldozni.
Jöjjön a csoportkör hét legsokkolóbb pillanata.
Kereső
Követők
