Szegény angoloknak nemcsak a saját kapusaiktól kell rettegniük, de az ellenfél kirúgásainál is.
A Maracana bejárata előtt óriási szobor áll. A szobor Bellinit, az 1958-as brazil válogatott csapatkapitányát ábrázolja: megdicsőült ábrázattal áll a talapzaton és a Rimet Kupát emeli a magasba. Maga a talapzat már 1950-ben elkészült. Úgy volt, hogy Ademir alakja kerül oda. Nem került, a talapzat még nyolc évig üres maradt. Szerda este óta - ha szimbolikusan is - újra üresen áll, a bajnok megint elesett a Maracanában.
Itt volt már az ideje, hogy egy teljes játéknap a kapusokról szóljon. Volt már bírózós, csatározós, hátvédezős, visszavont deep lying registás (pirlós) nap, most végre a kapusoké volt a főszerep - bár ettől Akinfejev minden bizonnyal szívesen eltekintett volna.
A zinternet mai sztárja nem más, mint egy lejárt szerződésű, de a híresztelésekkel ellentétben nem hatujjú kapus, aki egészen elképesztő teljesítménnyel döfött bele egyet a bírózás rémétől menekülni próbáló brazilokba. Most meg az van, hogy Brazíliának alsó hangon egy hétig azt kell hallgatnia, hogy "már a horvátok ellen is csak a bíróknak köszönhette."
A stílusnak - vagyis annak, amilyennek látjuk egy adott csapat játékát - a legfontosabb építőeleme a játékkoncepció, a taktika, a játékrendszer és az ezekhez szükséges stílustechnika. A stílus megszabja a kiválasztási szisztémát, a játékosok képzését, és az ebből a rendszerből kikerülő válogatott játékának a képét. A stílus egyben identitást is ad egy csapatnak, országnak, és megmutatja, az adott nép hogyan gondol a futballra, milyen játékot tart célszerűnek. Ezért van az, hogy bár a világon mindenhová az angolok juttatták el a labdarúgást, stílust tekintve tulajdonképpen senki sem futballozik úgy, mint ők. A stílus tehát a játékfelfogás, a kultúra képi megjelenítődése a pályán. Hagyományosan öt alapvető futballkultúrát különböztetünk meg: az angolt, a dél-amerikait, az olaszt, az oroszt és a Duna mentit.
Kereső
Követők
