Carlo Ancelotti rosszallással vegyes mélabúval figyeli, amint a forrófejű Zinedine Zidane éppen nem híve a tiki-takának
Azzal futottunk neki, hogy a vb-ket a védelmek nyerik, és hogy nincs igazi esélyese a tornának, egy sem, és oda jutottunk, hogy mégis a legjobb csapat nyert. Közben azért történt ez-az.
"Valahol jó, hogy nem mi nyertünk, mert az a futball veresége lett volna”
2014.07.13. 14:55 - heinrich
Hét meccset kellett volna nyerni annak, aki vb-döntőt akar játszani, de Hollandiának és Brazíliának csak a hét főbűn jött össze - részben.
[Garcia bőrmester a szavakkal igen, a jelszavakkal nem boldogul. De azért ő mondja]
Tény az, hogy a focivébé valamilyen szinte mindenkit magával ragad. Vannak a magunkfajták, akiknek nebulókorunk óta három szökőév van és egy nem szökő. A három elszökik egy szemvillantás alatt, mert a negyedikben jön a vébé. Vannak, akik úgy ímmel-ámmal nézegetik azért a focit, és egy-egy világverseny alkalmával csatlakoznak a virrasztókhoz. A virrasztók pedig tudnak mindent, persze mindenki máshogy, de mégis mindent tudnak a fociról, az országokról és egyéb kapcsolódó dolgokról. És vannak azok is, akiknek púp a hátán, hogy a barátaik egy fesztiválon meccset akarnak nézni, ezért nem mennek el arra a koncertre, amire egyébként sem mennének. Ezt a harmadik réteget nem érdekli a vébé, nem szereti, hogy van, csak kénytelen elfogadni, mert teljesen körülötte van. Virrasztóként, elvileg kezemben a lámpással, feladatomnak érzem megvilágítani, hogy hogyan lehet rossz egy argentin-holland elődöntő. Megmagyarázni, hogy jó volt, nem lehet, mert objektíve rossz volt. Azt viszont vélni tudom, hogy az talán érdekes lehet, amit most írok, bár még nincs meg végig, de az még ráér.
Kereső
Követők
