Itt volt már az ideje, hogy egy teljes játéknap a kapusokról szóljon. Volt már bírózós, csatározós, hátvédezős, visszavont deep lying registás (pirlós) nap, most végre a kapusoké volt a főszerep - bár ettől Akinfejev minden bizonnyal szívesen eltekintett volna.
A zinternet mai sztárja nem más, mint egy lejárt szerződésű, de a híresztelésekkel ellentétben nem hatujjú kapus, aki egészen elképesztő teljesítménnyel döfött bele egyet a bírózás rémétől menekülni próbáló brazilokba. Most meg az van, hogy Brazíliának alsó hangon egy hétig azt kell hallgatnia, hogy "már a horvátok ellen is csak a bíróknak köszönhette."
A stílusnak - vagyis annak, amilyennek látjuk egy adott csapat játékát - a legfontosabb építőeleme a játékkoncepció, a taktika, a játékrendszer és az ezekhez szükséges stílustechnika. A stílus megszabja a kiválasztási szisztémát, a játékosok képzését, és az ebből a rendszerből kikerülő válogatott játékának a képét. A stílus egyben identitást is ad egy csapatnak, országnak, és megmutatja, az adott nép hogyan gondol a futballra, milyen játékot tart célszerűnek. Ezért van az, hogy bár a világon mindenhová az angolok juttatták el a labdarúgást, stílust tekintve tulajdonképpen senki sem futballozik úgy, mint ők. A stílus tehát a játékfelfogás, a kultúra képi megjelenítődése a pályán. Hagyományosan öt alapvető futballkultúrát különböztetünk meg: az angolt, a dél-amerikait, az olaszt, az oroszt és a Duna mentit.
Bemutatkozott a teljes E-csoport, az egyik végső győzelemre komoly eséllyel pályázó dél-amerikai csapat, meg a magyar bajnokság összes reprezentánsa is. Meglepetés még kicsi sem született, azonban a gólvonal-technológia első értelmes munkája miatt mégis részesei lehettünk egy aprócska focitörténelemnek.Vb-naplónk az eddigi legkevesebb izgalmat hozó nap összefoglalójával és egy európai rangadót is tartogató nap beharangozójával jelentkezik.
Mindenképpen azzal kell kezdeni, hogy eddig mocskosul jó ez a világbajnokság - kezdi mindenképp ezzel Garcia bőrmester, én magam csak iparosként posztolom, amit kézhez kaptam, szóval a továbbiakban az ő posztját olvassátok.
Sohasem rossz, ha éppen vébé van, de az eddigi nyolc meccs egy hosszan tartó erotikus masszázs, folyamatos boldog véggel. Az a szakasz van, amikor bemutatkoznak a csapatok, bemutatkoznak az új mezek és egyébként az újítások. Ez a legjobb része a világbajnokságoknak, ez még az eleje, messze van a vége, és mindenki tudja, hogy még körülbelül egy hónapig a legtöbb munkavállaló fejben Brazíliában van. Van ez a kamera, ami ha kell, ha nem megmutatja, hogy átjutott a labda a gólvonalon és a világ számára is ismertté vált az ősi brazil vonalfújó rendszer a szabadrúgásoknál. Szórakoztató is meg komoly is a rendezvény egyszerre, már megint csak egy dolog hiányzik, hogy valóban szurkolhassunk, de ezt meg már kezdjük megszokni. A tegnapi játéknap is parádé volt. Volt szerethető kiscsapat, volt rangadó, volt kolumbiai tánc és bölcs, öreg Drogba szakállal, hogy ne kelljen magyarázni, miért nézik az emberek tömegesen a focit. Azt hiszem, mondhat bárki bármit főleg olyanokat, hogy majd ki lesznek itt facsarva a játékosok, meg azt, hogy mára már a Bajnokok Ligája a legfontosabb és a klubok, az a dolog, amiért kitalálták, hogy legyenek focimeccsek, a világbajnokságon jön ki leginkább. Ez érdekel mindenkit a legjobban és kész.
Kereső
Követők
